A kiskirályoktól a világosi fegyverletételig – újabb tankönyvekbe néztünk bele
Néhány hónappal ezelőtt bemutattuk az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából fejlesztett, 7.-es és 11.-es osztályoknak szánt kísérleti történelemtankönyveket. Most az egy évvel korábbi évfolyamok tankönyveibe lapoztunk bele.
Egyszerű, átlátható, izgalmas
Az új oktatási kerettanterv szerint ötödikben, illetve kilencedikben a 13. század végéig, tehát az Árpád-ház kihalásáig kell eljutniuk a gyermekeknek, míg korábban az ókor vége volt a cél (a hagyományos ókor-középkor-kora újkor-újkor-20. század tagolásnak megfelelően). A hatodikos, illetve a tizedikes osztályok történelemóráin már tavaly is a 14. század kezdete és az 1848-as szabadságharcok leverése közötti évek voltak porondon.
A hatodikosok számára írt új kísérleti tankönyv a többi évfolyam könyveihez hasonlóan egy egyszerű, kedvcsináló bevezetővel indít, amelyben a szerzők külön felhívják a diák figyelmét a történelematlasz fontosságára. Üdvözlendő, hogy a történelem és a földrajz szoros kapcsolatát már ilyen fiatalon igyekeznek megértetni a mindössze 11-12 éves diákokkal, akik a késő középkort tárgyaló magyar fejezetek elején következetesen egy-egy térképet találnak, amelyeken nyomon követhetik a változó országhatárokat.
A diákokat a fejezetek legelején a korábban már bemutatott 7.-es és 11.-es tankönyvhöz hasonlóan a 6.-osnál is egy rövid előzetes várja, amely pontokba szedve segít a tájékozódásban. A leckék elején pedig szintén ismétlő kérdéseket találunk, amelyek tanároknak és diákoknak egyaránt segítséget nyújtanak az adott korszak előzményeinek felelevenítésében. A szerzők szerencsére nem csupán a szigorú kronológiai elv mentén haladtak, hanem – bár történelmünk sokszínűsége révén a tananyag elég nagy – megengedték maguknak azt a „luxust”, hogy például a középkori Buda történetét, a divatot az ókortól a Napkirály századáig taglaló, vagy a XIV. Lajos udvaráról szóló részt külön fejezetben mutatták be.
Érdekes források színesítik a tankönyv oldalait, amelyek segítségével a nebuló jobban el tudja helyezni az eseményt az adott korszakban. Kiemelendő, hogy helyet szorítottak (tulajdonképpen egy egész oldalt) a Munkácsot védő Zrínyi Ilonának vagy a kora újkori boszorkányokat bemutató olvasmánynak is, melyeket minden bizonnyal a legtöbb diák élvezettel olvas, ugyanis például választ kaphat arra a kérdésre, hogy a boszorkányper alkalmával a vádlottnak miért kellett elfordulnia a bíróságtól. Továbbá megtudhatja, hogy miért aludtak el az angol munkásgyermekek az iskolákban, illetve, hogy a Napkirály udvaroncai miért növesztettek hosszabb körmöket. Külön érdekesség, hogy a 48-as forradalom és szabadságharc fejezetének tárgyalásánál egy rövid, keretes rész foglalkozik Lebstück Máriával, azaz Mária főhadnaggyal, akit a diákok zöme egyébként alig ismer.
Az egyes fejezetek címei érdekesek, távolról sem lehet rájuk sütni a „száraz, unalmas” bélyeget, ez az újszerűség a természetes kíváncsiság révén mindenképpen a történelemtanítás előnyére fog válni, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy egyes helyeken ez már az értelmezhetőség határát súrolja: például a „Boldoggá tenni Magyarországot” fejezetcímből nem derül ki maga a téma.
A tanagyagot táblázatokkal, diagramokkal és érdekes olvasmányokkal kiegészített, nyomdatechnikailag is igényesen kivitelezett kiadvány egyszerűsíti, a tudományos problémákat, a „tankönyvszagú” világot igyekszik elfelejteni. A tankönyv nagy erénye, hogy a tudományos eredményeket a tanár vezetésével és a fejezetek elején, illetve végén feltett kérdések segítségével az órán a diákok maguk vitathatják meg. Az új kiadvány az interneten felnövekvő és egyre több időt a világhálón töltő fiatalokat forráskritikára neveli: arra, hogy ne higgyenek el fenntartás nélkül mindent, amit csak hallanak, olvasnak. Legyenek képesek differenciálni a tartalmak között.
Néhány hiányossága azonban akadt a kiadványnak. A teljesség igénye nélkül: a társadalmi és népesedési változások bemutatása (25. fejezet) például jóval érthetőbb lenne egy nemzetiségek térbeli elhelyezkedését bemutató térképpel, továbbá a reformkor hajnalát és az ezt megelőző évtizedek tárgyalása kissé elnagyolt, a felfedezéseket és a tengeri utakat taglaló részből Bartolomeo Diaz kihagyása pedig elég nagy hiányosság.
A mellőzött témák is előkerülnek
A 10.-es kísérleti történelemtankönyv felépítése szinte teljesen megegyezik a 11.-eseknek szánt kiadvány szerkezetével. Az egyetlen eltérés az, hogy míg előbbiben a kevésbé érintett témákat a Történészszemmel című rovatban tárgyalták, utóbbi esetében a Kitekintő tölt be hasonló szerepet. A rovatban egy rövid, az egyes kérdésekkel kapcsolatos alapvető információkat felvázoló bekezdés mellett általában egy esszéből vagy irodalmi műből vett részlet teszi szemléletessé az adott témát.
A blokk legfőbb hibája, hogy olykor talán túlságosan is röviden mutatja az egyes témákat (Széchenyi sorsának taglalása például megakad ott, hogy a döblingi elmegyógyintézetbe szállították), amelyek általában néhány soros kifejtésnél többet érdemelnének. Kellemes meglepetés azonban, hogy a korábbi tankönyvekben eddig szinte teljes egészében mellőzött témák – mint például a cigány családok helyzete a reformkorban, reformkori átlagfizetések – is befértek a rovatba.
Bár a Szent Szövetség Európáját – nem függetlenül az izgalmas kifejtésre kétségtelenül eleve alkalmatlan alapanyagtól – a korábbi tankönyvekhez hasonlóan az OFI kiadványának sem sikerült eladhatóbbá varázsolni, az ipari forradalom Angliáját taglaló rész nagyon jól sikerült. Jól rávilágít a kor viszonyaira, hogy Waterloo hőse, a tudományos kérdésekben tájékozatlan, de megkérdőjelezhetetlen tekintélye révén magát a technikai kérdésekben is kompetensnek gondoló Wellington hercege sorolja fel a vonat elleni ellenérveket a közlekedési eszköz létjogosultságának alátámasztása érdekében parlamenti bizottság előtt megjelent feltalálónak, George Stephensonnak.
A 10.-es tankönyvnek – a 11.-eshez hasonlóan – is nagy előnye a benne elhelyezett rengeteg összehasonlító táblázat, amelyek nélkül a diákok például a francia forradalom szinte kibogozhatatlan politikai szálait, vagy a Magyar Királyság államhatalmi szerveinek Habsburg birodalmi adminisztrációba való betagozódását feltehetően csak jóval nagyobb nehézségek árán tudnák megérteni.
A különböző társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális megértésének elősegítése céljából készített ábrák azonban változó színvonalúak. A tankönyv fejlesztői A francia forradalom menete címet viselő grafikonnal talán nem a legjobb eszközt találták meg a forradalmi események dinamikájának szemléltetésére, mint ahogy A 19. század új eszméi címet viselő ábra sem feltétlenül alkalmas arra, hogy segítségével a diákok átlássák a korszak eszme- és ideológiai rendszereinek szövevényes hálózatát.
Nyilvánvalóan nehéz feladat egyszerűen, néhány nyíl és kulcsfogalom segítségével felvázolni bonyolult összefüggéseket, de a tankönyv is bizonyítja, hogy ez lehetséges: a marxizmus történelemszemléletéről, a jakobinus diktatúra és a Bocskai-felkelés okairól, vagy Széchenyi és Kossuth vitájáról készített ábrák például kifejezetten jól sikerültek. A szerzők emellett a magyar tankönyvek régi adósságát rótták le többek között az V. Károly családfájáról, valamint a kettős vámrendszerről készített grafikon szerepeltetésével, és az 1848-as márciusi forradalom főbb helyszíneiről készített térkép is remek.
A Rá@dás címet viselő rovat egyes témái (lásd pl. Napóleon harcmodora és a hadműveletekben alkalmazott stratégiája) nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy a történelem iránt kevésbé fogékony diákok érdeklődését is felkeltsék, de ez a blokk is érdekes, és hasznos történelmi epizódokkal (az utópista szocialisták, élet a Napkirály udvarában stb.) egészíti ki a tananyagot.
Ez is érdekelhet
A forrásszemelvények a táblázatokhoz hasonlóan a tankönyv erősségei. Kazinczy visszaemlékezése a II. Józseffel való gyermekkori találkozására, Vörösmartynak az „áruló” Görgeiről szóló verse, vagy Bibó forradalmi terrorról szóló esszérészlete üdítő színfoltja a kiadványnak, mint ahogy Napóleon Elba szigetéről való visszatérését is nagyon jó ötlet volt a korabeli sajtó címadásainak tükrében szemügyre venni - bár ez korábbi kiadványokban időnként fel-felbukkant.
Ugyan a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat szemléltető ábrák olykor világosabban is rávilágíthatnának az összefüggésekre, a jól összeválogatott forrásoknak, valamint a remek szakmai színvonalon megírt törzsszövegnek köszönhetően a tankönyvet bizonyosan nem csak Kossuth arcának kifestésére vagy a tanárok aranyköpéseinek felirkálására alkalmas alapanyagként fogják használni a diákok.
