A király, aki immúnissá vált a méregre, ezért nem tudott öngyilkos lenni

VI. Mithridatész a mai Törökország területén található Szinópé városában született V. Mithridatész pontoszi király fiaként. Pontosz királysága a Fekete-tenger partjai mentén volt, az idők során területe fedte – többek között – a mai Törökország, Oroszország, Románia és Görögország egyes területeit. V. Mithridatész jó kapcsolatot ápolt a rómaiakkal és jó uralkodónak tartották, Kr. e. 120-ban azonban egy lakoma során ismeretlenek megmérgezték.

Apja hirtelen halála igencsak veszélyes helyzetbe hozta a későbbi VI. Mithridatészt, mivel sem öccse, Mithridatész Khresztosz, sem ő nem voltak elég idősek a trónra lépéshez, így édesanyjuk, Laodiké kormányzott helyettük. Laodiké azonban inkább a fiatalabbik fiút látta volna szívesen a trónon, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy miután Mithridatész nagykorúvá válik, és ezáltal királlyá, öccse vagy polgárháborúba taszítja az országot, vagy anyjának előbb meg kell öletnie Mithridatészt. Így aztán az idősebb fiú inkább elszökött és bujdosott, nagykorúságáig távol szándékozva maradni anyjától.

Önkéntes száműzetése alatt Mithridatész eldöntötte, hogy nem fog édesapja sorsára jutni.Elkezdett különféle mérgeket rendszeresen szedni nem-halálos dózisokban, hogy reményei szerint immúnissá váljon. Ebben az időszakban egyúttal híresztelések terjedtek egy bizonyos gyógynövényekből összeállítható szerről, amely minden méreg ellenszereként képes hatni. Ezt a legendás szert később „mithridaté” néven emlegették, VI. Mithridatész után.

Valamikor Kr. e. 116 és Kr. e. 113 között Mithridatész visszatért Szinópébe és magához ragadta a hatalmat, öccsét és anyját pedig bebörtönöztette, majd idővel ki is végeztette. Uralkodóként VI. Mithridatész a hódítást tűzte ki céljául. Míg édesapja barátságos viszonyt tartott fenn a rómaiakkal, VI. Mithridatész idővel magára haragította őket.

Katonai hódításai eleinte nem voltak semmilyen hatással Rómára, mivel a Fekete-tenger túlpartján harcolt a szkíták ellen. Ennek folyamatában meghódította a Boszporoszi Királyságot (amely nem az általunk ismert Boszporusznál, hanem a mai Kercsi-szorosnál, azaz az Azovi- és a Fekete tengert elválasztó tengerszorosnál volt található). Ezen állam lakói függetlenségüket adták cserébe a szkítákkal szembeni védelemért. Mithridatész minden győzelmével egyre hatalmasabbá vált. Terjeszkedése során azonban a kis-ázsiai Kappadókia régió kapcsán konfliktusba keveredett Rómával.

Mithridatész igyekezett bekebelezni saját területébe a régiót, politikai manőverezés és házasságok ügyes szervezése által. Mesterkedése során szembekerült III. Nikomédész bithüniai királlyal, aki szintén szemet vetett Kappadókiára. A két uralkodó közötti csatározások odáig vezettek, hogy Róma közvetítését kérték a kérdés eldöntésében. Róma azonban azt követelte, hogy mindkét állam hagyja meg függetlennek Kappadókiát. Ahogy a megelőző időszakban a Pontoszi Királyság növekedett, Kappadókia bábkormány alá kerülésének gondolata és Mithridatész személye egyre jobban aggasztotta a rómaiakat.

Mithridatész eleinte együttműködött a római szenátus követeléseivel, Kr. e. 89-ben azonban újra katonai erővel próbálta meg meghódítani Kappadókiát. Erre Róma is katonai erővel válaszolt, a hadjárat az első mithridatészi háborúként vált ismertté. Mithridatész nem tudta megtartani az elfoglalt területeket, és az öt évig tartó háború végére visszakényszerült királysága határai mögé. Békeszerződést kötött Rómával, ez azonban tartalmazta azt a kitételt is, hogy újabb hadsereget állíthat fel. További két háborút vívott Rómával, a harmadik mithridatészi háború volt a leghosszabb és legpusztítóbb.

VI. Mithridatész szövetségre lépett a környező királyságokkal, emiatt ismét fenyegetést kezdett jelenteni a római hegemóniára. Róma eltökélte, hogy megtöri a pontoszi király által vezetett szövetséget – Mithridatész végül menekülésre kényszerült, a Fekete-tenger északi partjainál találta magát. Rendületlenül újabb hadsereg felállításába kezdett, azonban a helyiek szerint követelményei és parancsnoklása túl szigorúak voltak, így lázadás tört ki. Mithridatész úgy döntött, nem a lázadó csőcselék fog végezni vele.

A halál ennél nemesebb útját választotta – a kor szokása szerint mérget vett be. Hiába volt azonban halálosra kimért adag, nem hozott eredményt – korábbi méregszedő módszere, mint ekkor kiderült, működött, és az általa bevett anyagra immúnissá vált. Ezután kétféle forrásból két változatát ismerjük VI. Mithridatész halálának. Az egyik Appianosz Római történelem című műve, eszerint Mithridatész egy közeli barátja kezébe adta kardját, és megparancsolta neki, hogy ölje meg. A másik forrás Cassius Dio Róma története című műve, amely szerint miután sem méreg, sem kard által nem sikerült végeznie magával, végül mégis a csőcselék által vesztette életét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• A rossz időjárási viszonyok mentették meg Hitler életét
• Versenyeztek a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Titkos diplomáciai küldetésben is részt vett a háború alatt Szent-Györgyi Albert
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring