A Kádár-rendszer darázsfészke: Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése
2019. június 16. 11:16 Kulcsár Ádám
1989. június 16. Budapest, Hősök tere. 250 ezer ember, több száz besúgó és hat koporsó. Remény, hitetlenkedés, félelem és gyász. Nagy Imre, a kivégzett miniszterelnök és mártírtársainak újratemetésére ma úgy tekintünk, mint a hazai kommunizmus lebontásának elkerülhetetlen záróakkordjára. Arra azonban ritkábban gondolunk, hogy a gyászszertartás során mindvégig érződött az a lappangó feszültség, mely abból adódott, hogy az országban még mindig többezernyi idegen, megszálló katona állomásozott, akik parancsra gondolkodás nélkül készek voltak fegyverhez nyúlni. Ugyanakkor napról napra többen voltak azok, akik úgy vélték: a rendszernek befellegzett, a politikai demonstrációvá váló gyászszertartás egyúttal a kommunizmus sírba tételét is jelenti.
Korábban
„És hogyan ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét?” – kérdezte a rádió 168 óra című műsorának riportere Pozsgay Imrétől. „Ez az, ami körül még zajlanak a viták, felmerülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Például önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek” – válaszolta jó ritmusérzékkel és egyúttal mindenkit ledöbbentve 1989. január 28-án az államminiszter, aki ezzel a nyilatkozattal meg is adta az alaphangot arra az esztendőre, amiről ma már tudjuk: a csodák éve volt.
Szembenézés a múlttal
Az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon társadalmi, gazdasági és politikai válság alakult ki, és egyre nagyobb az igény a múlttal való szembenézésre. 1988. június 16-án, Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján a rákoskeresztúri Új köztemetőben több mint háromezer ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett hantjainál, a Hősök terén pedig virágot tettek az Ismeretlen katona sírjára. A Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, s miközben a rendőrség több személyt lefogott, a tömeg Nagy Imrét éltette.
Az események lendülete ekkor már – saját bevallásuk szerint is – túlhaladott a politika színpadáról eltávolított Kádár után maradt hatalmi űrért marakodó párttagokon, az irányítás – amelyért foggal-körömmel ragaszkodtak – kicsúszni látszott a kezükből. A fokozódó társadalmi nyomás miatt nem lehetett elkerülni az 1956-os események régóta esedékes újraértékelését, valamint a mártírrá vált kivégzettek rehabilitációját. Mindez kemény harcot eredményezett az MSZMP-n belül a reformerek és az úgynevezett keményvonalasok között, a múlttal való szembenézés ugyanis nem tartozott az állampárt kedvelt tevékenységei közé. Főként azért sem, mert a párt önigazolása szorosan kötődött 1956-hoz, vagyis az állampárt alapjai kérdőjeleződtek meg egy esetleges konfesszió esetén.
Az MSZMP Központi Bizottsága felállította a Pozsgay által is említett történelmi albizottságot, hogy friss értékelést készítsen az 1956-os eseményekről.

Az 1988 tavaszán megalakult, a kommunista diktatúra történelemhamisításait felszámolni igyekvő civilszervezet, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) több hónapos harca során végül elérte az Igazságügyi Minisztériumnál, hogy az áldozatok újratemetésére nyilvánosan kerülhessen sor, mégpedig 1989. június 16-án – Nagy Imre és társai kivégzésének 31. évfordulóján. Az MSZMP is engedélyezte a temetést – amelyet igyekezett úgy kommunikálni, mint „a nemzeti megbékélés napját” –, és azon ügyködött, miként lehetne mindenféle bonyodalom és politikai lavina nélkül levezényelni a nem kívánt eseményt, amelyben az ellenzék egyre inkább legitimációs lehetőséget látott.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. nyári számában olvasható.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


1956
- Megfigyelték és jelentettek róla, de visszatérhetett a színpadra a forradalmár tehetség, Sinkovits Imre
- Politikai kérdés is volt Budapest mielőbbi helyreállítása a forradalom után
- Sok magyar menekült az Egyesült Államokban töltötte 1956 karácsonyát
- Medencében vettek revansot a magyar vizilabdázók a forradalom leveréséért
- A karhatalmi egyenruhásokat is megbénította az 1956-os budapesti nőtüntetés résztvevőinek bátorsága
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
- Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban 20:47
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai 19:03
- Batthyány Gyula koncepciós pere 18:05
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában 16:13
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége 15:14
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya 15:04
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő 14:20
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” 13:34