A gulyáskommunizmus új őrülete: a Táncdalfesztivál

2019. október 10. 16:10

1966. július 7-én, nem sokkal este tíz óra előtt ért véget az első magyar Táncdalfesztivál első elődöntője.

Másnap a televízió központjában megcsörrent a telefon, s az MTV postáját kezelő hivatal vezetője kétségbeesetten közölte, hogy nem bírják kiszállítani a beérkezett küldeményeket, ugyanis egyetlen nap alatt több mint húszezren szavaztak levélben valamely kedvencükre. A fesztivál elemi erővel robbant be a magyar társadalom mindennapjaiba, és az újfajta láz az adott estéken szinte mindenkit a tévékészülékek elé szegezett. 1966-ban már 1,1 millió tévé volt az országban, és mivel a szomszédok is gyakran átjártak azokhoz, akik már meg tudták venni a „varázsdobozt”, a Táncdalfesztivál sikere előtt nem volt akadály. Annyira prosperálónak bizonyult, hogy gond nélkül konkurált a párhuzamosan zajló angliai futball-világbajnokság meccseivel.

Az 1960-as évek a magyar könnyűzenének is fénykora volt, hiszen az egész világot ekkor változtatta meg elementáris erővel a fiatalok zenei forradalma. A „beatzene” mellett azonban a hagyományos tánczenei formák is tovább éltek, illetve ötvöződtek a vadabb, rock and rollban gyökerező formákkal. A Táncdalfesztivál sikere éppen azért lehetett 1966-ban olyannyira átütő, mert ezeket a könnyűzenei műfaji formákat hitelesen tudta egyesíteni a nagyzenekari kísérettel. Persze meghatározó szerepük volt a kiváló zeneszerzők-szövegírók és előadók egész sorának, akik közül mára igen sokan értek klasszikusokká.