Megszállásból megszállásba

2019. október 10. 16:12

Budapest közel másfél hónapig tartó ostromának mérlege nagyon tragikus volt, amikor 1945. február 13-án rég nem hallott csönd ülte meg a szakadatlan géppuska-kelepeléssel és ágyúdörejjel felzaklatott várost.

Miután Hitler Budapestet „Erőd”-nek nyilvánította, nem volt kérdéses, hogy a közeledő szovjet csapatoknak nehéz dolga lesz. A „második Sztálingrádnak” is titulált, 50 napos, utcáról utcára terjedő harcban 25 ezer polgári személy vesztette életét, tízezer épület semmisült meg, köztük a főváros ékkövei, a budai vár, az Operaház, a Zeneakadémia vagy a Duna-hidak.

A kommunizmus idején a „felszabadulás” napjául hivatalosan április 4-ét kellett ünnepelni, mert Sztálin ezt a napot jelölte ki céldátumként a német és nyilas csapatok magyarországi tevékenységének felszámolására. Az ország területén folyó hadicselekmények valójában április 13-án szűntek meg véglegesen Magyarbükkös határában.

A Magyarországon törvényben háromszor is felszabadulásként dicsőített szovjet megszállást maguk Sztálinék sem tekintették felszabadításnak. A második világháborús szovjet kitüntetések közül ugyanis a felszabadítás szó csak három város, Varsó, Belgrád és Prága neve mellett szerepelt. A Budapest ostromát túlélő, és később kitüntetett katonák „Budapest elfoglalásáért” feliratú emlékérmet kaptak.