2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

A bűnözők és az üldözött vallások egyaránt a katakombákba húzódtak az ókori Rómában

2021. április 12. 18:02 Múlt-kor

Tolvajok és rablók. Házasságtörők. Pénzhamisítók és csalók. Szökött rabszolgák és gladiátorok. Árulók. Kalózok és útonállók. Az ókori Római Birodalom története hallatán sokaknak elsőre a zseniális Vergilius és Ciceró, a lenyűgöző Pantheon és a Colosseum, vagy éppen a pompás mozaikok és a gliptika juthat eszébe, miközben létezett egy olyan, kevésbé ismert és kevésbé dicsfényes oldala is e több mint 12 évszázadon keresztül fennálló civilizációnak, amely legalább ugyanennyire – vagy még inkább – fémjelezte a birodalmat. Az alvilág és a bűnözés átszőtte a társadalom egészét, szabályozása pedig – bár a római jog ma nem hatályos – mind a jogászi gondolkodásra, mind jogrendszerünkre a mai napig hatással van. De milyen bűnt követhetett el egy szenátor és milyet egy utcagyerek? A következőkben ezt járjuk körül.

katakombák

Katakombák: rabszolgák, zsidók, keresztények

„A rabszolgaság a népek közös jogának intézménye, mely által valaki más hatalmának van alávetve a természet ellenére. A rabszolgák onnan vették a nevüket, hogy a hadvezérek a foglyokat el szokták adatni és ezáltal őket megmenteni, nem pedig megölni. Nevezik őket »mancipium«-nak is, mert az ellenségtől kézzel ragadták el őket” – írta Iustinianus (525-565), a római jog nagy kodifikátora a rabszolgasággal kapcsolatban. Amíg Róma uralma nem terjedt túl Latiumon, a nagycsaládi természetgazdálkodás keretei között a rabszolgáknak nem sok szerep jutott. Ebben a pun háborúk hoztak érdemi változást, mivel nem csak Róma nagyhatalommá válásában jelentettek mérföldkövet: az archaikus gazdálkodás is átalakult, a rabszolgák pedig ebben az időszakban kezdtek beáramlani tömegesen a birodalomba.

A latifundiumon agyondolgoztatott, helyzetükkel elégedetlen rabszolgák a késő köztársaság idején három felkelést is kirobbantottak. Az első kettő Szicíliában, a „Földközi-tenger éléskamrájának” tartott szigeten tört ki, ugyanis Szicília termékeny földjein sokszor már azért is megbüntették a robotoló rabszolgákat, ha szólni mertek; ezt elégelte meg az Eunus, majd Salvius vezetése alatt felkelő több százezer rabszolga. De ahogy Szicíliában, úgy Itáliában is néhány év alatt Róma helyreállította a rendet, amit a szökött trák gladiátor, Spartacus alatt harcoló hatezer, a Via Appia mentén keresztre feszített rabszolgafelkelő teteme is jelzett.

Spartacus Háborúja (más néven: Gladiátorok Háborúja, Kr. e. 73-71) a római polgárok életét is felforgatta, a latifundiumok gazdag tulajdonosai egyre kevesebb mezőgazdasági rabszolgát kezdtek foglalkoztatni, miközben Róma még szigorúbb törvényeket léptetett életbe a szökött rabszolgákkal szemben. A szökött rabszolgák számára logikus választásnak tűnt a városi katakombarendszer átmeneti menedékként való használata, amely – nyirkos, szűk, rágcsálókkal és bűzlő tetemekkel teli járataival – eggyé vált a bűnözés fogalmával.

A katakombák ráadásul nem csak a szökött rabszolgák ideiglenes oltalmát jelentették, a Róma által üldözött kultuszok, vallások hívei is itt gyűltek össze. Ilyen volt például a bacchanália, amely tulajdonképpen egy mulatságot jelöl, s amelynek központi eleme a bor – olykor túlzó mértékű – fogyasztása volt. A vallási eredetű szertartás Hellászból idővel átterjedt a Római Birodalomra is, ahol a részvételt mértéktelensége és kicsapongásai miatt megtiltották az embereknek – aki a tiltás ellenére sem tudott nemet mondani Bacchusnak, azt perbe fogták és akár ki is végezhették.

Ez volt a helyzet a keresztényekkel és a zsidókkal is. A Traianus római császár által meghozott rendelet kimondta: mindazok, akik nem tagadják meg saját istenüket, azokat Rómába kell vinni, és a vadállatok elé kell vetni – így azokat a keresztényeket, akik nem vallották magukénak a hivatalos római isteneket, kivégezték. A keresztények és a zsidók vallásgyakorlata azért számított felforgató tevékenységnek, mert lényegében a császárkori Róma központi elemét kezdték ki. Az egyistenhitre épülő, „veszélyes ideológiát” valló hívők támadták a divi filius („isten fia”) eszményét, hitük miatt azonban a föld alá szorultak.

A katakombák az ókori keresztényüldözések alatt menedékhelyek is voltak, a földalatti folyosókból álló rendszereket a keresztények gyülekező- és temetkezőhelyül használták – a vértanúk ünnepein a szentmisét azok sírjánál, a gyászistentiszteleteket pedig a holtak sírjai fölött tartották. A falakon vallási szimbólumok és festmények pompáztak, ami a földalatti tájékozódást is segítette. A hívőknek fontos volt, hogy a városhoz közel maradjanak, mivel úgy gondolták, hogy igéjük így sokkal könnyebben eljut mindenkihez és az áhított üdvözülést is innen fogják elnyerni a mennyország kapuja előtt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Római rabszolgapiac Gustave Boulanger 19. századi metszeténA katakombákba levonuló keresztény hívők egy 19. századi metszetenRómai piac Amédée Forestier (1854-1930) ábrázolásánBűnözőkre támadó vadállatok egy római amfiteátrumban Heinrich Leutemann 1866-os illusztrációjánTengeri ütközet a római korban Heinrich Leutemann 1866-os illusztrációjánUdvari jelenet egy, a Kr. e. 1. századból való freskón
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár