2600 éve ellenáll az idő vasfogának az Angliában feltárt agy

A tudósok sokat töprengtek a meglepő jelenségen, ám úgy tűnik, megtalálták a 2600 éves szerv titkát. Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint az agyban található fehérjék és az eltemetési mód is nagyban hozzájárulhatott a cerebrum konzerválódásához.

A szakma által csak Heslington-agynak nevezett emberi testrész sokáig címlapsztoriként szerepelt a különböző tudományos, ismeretterjesztő szaklapokban, miután a Yorki Régészeti Alapítvány (York Archeological Trust) munkatársai 2008-ban az észak-angliai Heslingtonnál kiástak egy sár fedte koponyát, és megtalálták benne a meglepően jó állapotban lévő agyat, amelynek agytekervényei is kiválóan kivehetők maradtak. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a koponya gazdája valamikor Kr. e. 673 és 482 között élhetett.

A vizsgálatok megállapították, hogy a holttest nem esett át semmiféle balzsamozási eljáráson. A szakemberek úgy vélik, hogy az elhantolás módja, vagy egy ismeretlen kór jelentős hatást gyakorolhatott az agyban található fehérjékre.

„A személy halála és az azt követő elhantolása idézhette elő az agy konzerválódását” – nyílatkozta a tanulmány vezető kutatója, Axel Petzold, a University College London Queen Square Institute neurológus professzora.

Petzold éveken át tanulmányozta az agyban található filamentumok két fajtáját, a neurofilamentumot, illetve a savanyú gliafibrillum fehérjéket, amelyek egyfajta vázszerepet töltenek be, vagyis a feladatuk az, hogy egyben tartsák az agyvelőt. Petzold és munkatársai megvizsgálták a Heslington-agyat és mindkét filamentum jelenlétét kimutatták benne. Petzoldék úgy gondolják, ezen filamentumoknak kulcsszerepe volt az agy konzerválásában.

Halálos ütés a fejre

Normális esetben az egyén halála után a környezetben és az emberi mikrobiomban lévő enzimek hozzákezdenek az agy lebontásához, de a kísérletek szerint a Heslington-agyban ezen enzimek deaktiválódtak. Valószínűsíthető, hogy egy savas vegyület közvetlenül a halál beállta után megtámadta az agyat, és megakadályozta az enzimeket, hogy hozzákezdjenek a szerv lebontásához. Petzold szerint az agy birtokosa egy halálos ütést kaphatott a fejére vagy a nyakára, de az is lehet, hogy felakasztották vagy lefejezték.

A neurofilamentumok nagyobb koncentrátumban az agy belső részében, a fehérjeállományában találhatók meg, de a Heslingtonban feltárt vaskori agy esetében a szürkeállományban mutatták ki őket nagyobb mennyiségben. Lehetségesnek tűnik, hogy az a folyamat, amely meggátolta az enzimeket az agy lebontásában, kívülről kezdett „hatni”, és valószínűsíthető, hogy ennek okozója egy, az agyba beszivárgó savas vegyület lehetett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén