A szexuális megszállottság, amely Raszputyint a halálba küldte

A befolyásos orosz szerzetesről, az "őrült papnak" is nevezett Grigorij Jefimovics Raszputyinról számtalan mítosz született. Egy új könyv, amely a Raszputyin életébe bepillantást engedő naplókat dolgozott fel, eddig alig ismert részletekre világít rá.

Alkoholmámor és a nők

Az orosz parasztból misztikus tanok iránt fogékony szerzetessé lett, kielégíthetetlen szexuális vággyal bíró Grigorij Jefimovics Raszputyin életének 47 éve alatt sohasem utasította vissza az alkoholt, s ez élete utolsó időszakára fokozottan igaz volt. A feljegyzések szerint 1916. december 16-án többször, a nap különböző szakában találta a szentpétervári rendőrség lakásában vagy az utcán holtrészeg állapotban, amire kijózanodása után általában az volt a mentsége, hogy "a bor Isten sajátos orvossága".

Az orosz szerzetes kicsapongása nem ismert mértéket: az alkoholmámoros reggelek után rövid alvást követően már ismét az orosz birodalom fővárosának utcáit rótta, majd betért egy fürdőházba, ahol a követőinek nevezett hölgyekkel enyelgett. Az útja ezután a legközelebbi templomba vezetett, hogy megtagadja a sátánt. Többször is emlegette: "bűn nélkül nincs megtérés." A napnyugta már otthonában érte, ahol megitta a 12. üveg madeirai borát is, mielőtt újabb követője, a kövérkés, szőke hajú "Mária nővér" megérkezett.

A szerzetes unokahúga, Anna is a szobában volt, s későbbi visszaemlékezése szerint a nővér azért jött nagybátyához, hogy feszültségét enyhítse. Raszputyin dolgozószobájába mentek, azonban a hölgy nem maradt túl sokáig, mert aznap este még egy fiatal gyönyörű arisztokrata, Irina hercegnő meglátogatása is szerepelt a szexuális aktusok végeláthatatlan sorát vallási kötelességének érző mágus napirendi pontjai között.

Raszputyin 1869-ben egy eldugott szibériai faluban, Pokrovszkojéban látta meg a napvilágot. Elmondása szerint 12 éves korában tett szert misztikus képességeire. Azt mondták róla, hogy ha a tehén közelében áll, a jószág több tejet ad, egy alkalommal pedig profetikus képességeinek segítségével oldott meg egy lótolvajlási ügyet: "a lovat a falu leggazdagabb emberének udvarában találjátok" - mondotta. Nem tévedett.

A fiatal, kicsapongó életet élő Raszputyint falujában csak „részeges Griskának” nevezték. Az ifjú húszas éveiben vezeklésképpen három hónapot töltött egy kolostorban, ahol vallásos megvilágosodáson esett át és kapcsolatba került a khliszti nevezetű szektával. A szektatagok az üdvözüléshez a világ mulandó gyönyöreinek élvezetével, majd ezt követően bűnbánattal akartak eljutni. Elmondásuk szerint ezáltal jutnak el Isten kegyelméhez. "Nem megrontalak, megtisztítalak" - mondta állítólag később hölgy ismerőseinek.

Hipnotikus szemeivel, valamint megmagyarázhatatlan képességével szegényes higiéniai szokásai ellenére is könnyen rá tudta venni követőit, hogy együtt "tisztuljanak meg". Többször dicsekedett azzal, hogy minden év tavaszán elindul, hogy felkeresse a szent helyeket, s eközben hónapokig nem húz új alsóneműt. Egy ember állítólag azt mondta róla, hogy olyan szaga van, mint egy kecskének. Mások pedig rossz leheletét emelték ki, valamint megfeketedett csonkokhoz hasonlították a mágus ápolatlan fogait. A vele utazó nőket azonban nem érdekelte kibírhatatlan "illata", gyakorlatilag sosem volt egyedül; Raszputyin nős volt, 18 éves korában vette el Praskovját, aki három évvel volt idősebb nála, s közismert botrányai ellenére haláláig kitartott mellette.

Ápolatlan szerzetes

1903-ban érkezett meg Szentpétervárra, ahol a miszticizmus felé nyitott arisztokrácia és városi elit ünnepelt embere lett. A főként nőkből álló, hatalmasra duzzadt rajongótábora gyakran Szentpétervár fürdőiben rendezett orgiákon szabadult meg bűneitől. Az élete végéig írástudatlan, kézzel evő mágus politikai pályafutása 1905-ben kezdődött, amikor hipnotizőri képességét felhasználva a vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej betegségének tüneteit le tudta csillapítani. A hálás cári házaspár politikai, kormányzati kérdésekben is egyre többször hallgatott Raszputyinra, aki hamarosan a hatalom legfelsőbb köreibe került. Beleszólt a miniszterek kijelölésébe és az orosz ortodox egyház vezetőségének, a Szent Szinódus tagjainak a kiválasztásába is.

A cárnét valósággal megbabonázta a szerzetes képessége. Egy legenda szerint egy alkalommal a mágus elmélyülten mesélt az isteni gondviselésről, amikor hirtelen félbeszakította mondandóját, s felkiáltott: "A kék szobában van!" Alekszandra cárnővel a palota kék színű biliárdtermébe siettek, ahol Alekszej cárevics pontosan az imbolygó csillár alatt állt. A mágus elrántotta őt onnan, a csillár pedig leszakadt.

Raszputyin ismertsége és népszerűsége folyamatosan nőtt Oroszországban, ami leginkább a cárné buzgó hitének volt köszönhető. A korabeli beszámolók szerint nem egy alkalommal több száz ember akár napokig is várt a lakása előtt, hogy megpillanthassa a szerzetest. Tudták, hogy Raszputyin a cár füle és szeme, ezért a kegyét keresők mindenféle ajándékkal halmozták el: majdnem minden reggel újabb csomagot (bort, friss halat, szőnyeget) talált ajtaja előtt, ahonnan sosem hiányzott a friss vágott virág.

Az éttermekben sem kellett fizetnie. Egy szentpétervári étterem vezetője jegyezte meg egyszer, hogy a mágus keze émelyítően koszos volt, körmei megfeketedtek, ollót valószínűleg sosem láttak - helyette viszont le voltak rágva. Szentpéterváron, de egy idő után a többi nagyvárosban is nyílt titokká vált, hogy a kegyenc a fürdőkben orgiákat folytat, s már az apácazárdákban is erről beszéltek. Egy naplóbejegyzés szerint az ortodox egyház papjai nem egyszer megfenyegették, hogy kasztrálni fogják.

Veszélyben az élete

A parasztból lett szerzetes növekvő hatalma egyre több embernek szúrt szemet a cári udvarban. 1916 előtt két alkalommal is megpróbálták megölni az „őrült papot”. Az első gyilkossági kísérlet Iliodor szerzetes és Jermogen szaratovai püspök számlájára írható, akik 1911-ben feszületekkel próbálták agyonverni a „Gonoszt”, majd három évvel később egy feltehetően felbérelt prostituált akarta leszúrni a hatalomtól megrészegedő, egyre züllöttebb életmódot folytató orgia-királyt. A cár nagybátya, Miklós nagyherceg mindvégig bizalmatlan volt a mágussal szemben, egy alkalommal pedig megfenyegette, hogy felakasztatja. Raszputyin azonban rá tudta venni II. Miklós cárt, hogy eltávolítsa a hatalomból a nagyherceget, aki egyébként a világháborúban harcoló cári seregek élén állt.

Hírnevét nemcsak életvitele, hanem háborúellenes magatartása is rontotta. Ellenfelei neki tulajdonították az udvar „hazafiatlan viselkedését”, és azt híresztelték, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a cárnéval, akit német származása miatt a közvélemény egy része II. Vilmos német császár ügynökének tartott. A pletyka akkor kapott igazán szárnyra, amikor a mágus egyik moszkvai dorbézolása közepette kétértelmű megjegyzéseket tett a cárnőről.

Népszerűsége 1915 júniusára jutott mélypontra, a moszkvai Vörös téren a csőcselék Raszputyin felakasztásáért tüntetett. 1916. december 30-án a mágust végül elérte a végzete. Feliksz Juszupov herceg vacsorára invitálta Raszputyint, ő pedig elfogadta a meghívást, ugyanis ígéretet kapott, hogy a szépséges Irina is jelen lesz. A herceg azt hazudta vendégének, hogy felesége az emeleten készülődik (valójában a Krím-félszigeten tartózkodott). Juszupov ciánnal mérgezett borral és süteménnyel kínálta a még otthonában elfogyasztott madeirai bortól kóválygó vendéget, aki a tekintélyes adag elfogyasztása ellenére sem fordult az asztal alá. Az elképedt herceg végül pisztollyal hátba lőtte a mágust. Juszupov és összeesküvő társai ujjongtak, azonban örömük nem tartott sokáig, mert az „őrült pap” hamarosan talpra állt, és támolyogva a kijárat felé indult.

Ekkor egy másik nemes fejbe lőtte, majd a biztonság kedvéért a konspirátorok husángokkal összeverték és a jeges Névába dobták áldozatukat. Raszputyin szívósságát bizonyítja, hogy a boncolásnál vizet találtak tüdejében, ami a fulladásos halál jele, azaz a hipnotizőr feltehetően még életben volt, amikor a folyóba hajították. A gyászoló cári család a nép haragja miatt nem merte keményen megbüntetni Juszupovot, azonban a hercegnek hamarosan száműzetésbe kellett vonulnia. A herceg és Irina túlélte a forradalmat, majd Dél-Franciaországban telepedtek le.