Ma is titokzatosak a víz alatti roncsok

Az elsüllyedt kincsek és titokzatos módon elveszett hadihajók évszázadok óta foglalkoztatják a kutatók fantáziáját, a modern kor régészei viszont a legújabb technológiákat is bevetve próbálnak mítoszokat cáfolni vagy igazolni. Az Archaeology című lap segítségével az elmúlt évek legizgalmasabb kutatásaiból gyűjtöttünk össze tízet.

Római kőszállító hajó, Kizilburun, Törökország

Több mint egy tucat elsüllyedt kőszállító hajó rakománya tanúsítja az olasz, francia és spanyol partoknál, hogy milyen kifinomult szállítási technológiával érkezett a római birodalom központjába a görög és kisázsiai fehér- és a numidiai sárgamárvány, az egyiptomi vörös és szürke gránit. Az Augustus-kori építkezésekre jellemző, hogy a téglából épült örök városban fokozatosan mindent márványra cseréltek.



Törökország délkeleti részén, Kizilburunnál Deborah Carlson, a texasi A&M Egyetem kutatójának vezetésével nyolc hatalmas, az i.e. 1. századból származó márvány oszlopdarabot tártak fel egy kőszállító hajón, amelyeket feltehetőleg a klároszi Apollón templomba szállítottak. Az 50 tonnás rakomány egy oszlopra sem volt elég: oszloponként ugyanis legalább 11-12 darabra volt szükség a kőtömbökből, vagyis a hajónak legalább 20 utat kellett megtennie az Észak-Törökországból származó marmarai márvány rakománnyal, hogy a 14 oszlopos templom felépülhessen. További részletek

Korinthoszi hajótörés, Adriai tenger, Albánia

Legalább még egy évtizedre való víz alatti régészmunka szükséges - állítja Jeff Royal, hiszen Albánia partvidéki vizeinek régészeti hagyatéka még ma is ismeretlen. A RPM Tengerészeti Alapítvány régészeti igazgatója jelenleg az albán Régészeti Intézet munkatársával, Adrian Anastasival közösen térképezi fel a Mediterráneum utolsó feltáratlan partvidékét. Görög és római kereskedőhajók mellett pár éve szerencsétlenül járt autószállító hajókat is találtak már. A tengerfenékre került, üledékkel borított tárgyakat geofizikai módszerekre épülő hangradarral azonosítják. Legfontosabb munkájuk a Peloponnészoszi-félszigetet a kontinentális Görögországgal összekötő földhídon található Korinthosz városából származó amfora és tetőcserép szállító hajók leleteinek feldolgozása.

DNS a tenger mélyéről, Híosz, Görögország

Valódi interdiszciplináris együttműködés a Lészvosz (Leszbosz) és Szamosz között található Híosz (Khiosz) szigete közelében talált hajórakományon zajló kutatómunka, amelyet Brendan Foley, a Woods Hole Oceanográfia Intézet régésze és Maria Hansson, svédországi Lund Egyetemének molekuláris genetikusa végez. A mélyből kimentett két amfora DNS-vizsgálata kimutatta, hogy több ezer éve a tenger fenekére süllyedt tárgyak is tartalmazhatnak genetikailag értékelhető információt: az egyik amforában olíva és oregánó, a másikban gyanta genetikai anyagát fedeztek fel.

Borostyán a tenger hercegeitől, Cartagena, Spanyolország

Ezékiel könyvében a tenger hercegeiként bemutatott föníciaiak a legdrágább holmik, festékek, üvegtárgyak, ezüst értéktárgyak kereskedelme miatt hajóztak egészen Spanyolországig. A Római Birodalomban Carthago Nova kikötővárosa a legvirágzóbb és legnépesebb hispán város volt. A föníciaiak kereskedelmi hálózatait kevés régészetileg feltárt hajóroncs őrizte csak meg. Mark Polzer és Juan Pinedo a texasi A&M Egyetem munkatársai egy i.e. hatodik századi föníciai hajón baltikumi borostyánt és marokkói elefántagyart is találtak, a hajósok eledelét jelentő makk, mandula, olíva maradványok mellett.

Kikötőváros az égei partvidéken, Izmir, Törökország

Izmir közelében Hayat Erkanal, az ankarai egyetem és Michael Artzy a haifai egyetem régésze az Égei-tenger egyik legkorábbi mesterséges kikötőjét tárja fel. Az ókori Liman Tepe a görögök által Klazomenainak hívott városát i.e. 700 körül egy nagy erejű földrengés süllyesztette el. A régészek egy i.e. 7. századi fahorgonyra is rábukkantak, amely a legrégebbi ismert horgony a világon.

Hadihajó a tó mélyén, Ontario-tó, Egyesült Államok

Jim Kennard és Dan Scoville 2008 júniusában, 35 év kutatás után találták meg a Nagy tavak legrégibb, és egyben leginkább érintetlen brit hadihajóját, amely 1780. október 31-én, fedélzetén 120 utassal, és 30 amerikai hadifogollyal merült hullámsírba. A páros 150 méteres mélységben, egy különleges hangradarral fedezte fel a hajót, amelyet egy távirányítású robottal is megvizsgáltak. A roncs brit és amerikai hadisírnak számít, s jelenleg is a brit admiralitás tulajdonában van. Kiemelését nem tervezik.

A szakállas királynő kereskedői, Vörös-tenger, Egyiptom

Közel 3500 évvel ezelőtt Hatsepszut fáraónő öt kereskedőhajót építtetett, amelyekkel a Vörös-tengeren Punt legendás földjére hajóztak volna. A Floridai Állami Egyetem kutatónője, Cherly Ward kutatásai során ezek közül egy 20 méter hosszú, 30 tonnás hajó maradványait fedezte fel, amely - a férfiasság, nemzőerő és termékenység istene után - a Sivatagi Min nevet kapta. A Mersza Gavvászisz egykori kikötőjében ásó régészek 2003 óta ősi, fából készített hajók maradványait, horgonyokat, és kötéldarabokat találtak, amelyek egy ókori kikötő meglétére utalnak. Tavaly decemberben a kutatók aztán tengerre is szálltak, hogy egy 18 napos utazáson bizonyítsák az egykori hajóépítők tudását.

Gőzhajó a Vörös folyó mocsarában, Oklahoma, Egyesült Államok

A texasi A&M Egyetem kutatói négy éve vizsgálják a Heroine maradványait az oklahomai Swink közelében, a Vörös folyó mocsarában. A gőzhajó 1838-ban ellátmányt szállított egy közeli erődbe, amikor egy víz alatti rönknek ütközve elsüllyedt. Feltárása segíthet a folyami közlekedés történetének jobb megértésében. A munkálatok azonban egyáltalán nem könnyűek: a folyóban a búvárok látástávolsága 30 centinél is kevesebb: a szakemberek így gyakorlatilag csak kitapogatni tudták a hajó rakományát képező hordókat és sózott disznóhúst.

Dzsingisz elveszett flottája, Bach Dang folyó, Vietnam

Kubiláj kán 1237-ben tudta meg, hogy flottáját megsemmisítették a mai Vietnam partjainál. A hatalmas, több mint 400 hajóból álló inváziós haderőt a helyiek csapdába csalták, majd lángoló bambusztutajokkal gyújtották fel. Azt azonban a mai napig nem sikerült megmagyarázni, miként semmisíthették meg a mongol armadát. Az egyébként kevés pénzből gazdálkodó Vietnami Régészeti Intézet a texasi A&M Egyetem tengeri régészével, Randall Sasakivel, és Jun Kimura ausztrál kutatóval szeretne választ találni az egykori vereség okaira.

A források szerint a terület egykori lakói erdőket vágtak ki, és a kihegyezett fatörzsek és kisebb szigetek rendszerével csapdát alakítottak ki a folyóban. Könnyebb hajókat küldtek a flottába, így az apállyal a kán hajói nem szabadulhattak: a lángok mindent elemésztettek. A kutatás nem lesz egyszerű, mert a területen ma rizst termesztenek, a régészek tehát csak a rizsföldek iszapja mélyén vizsgálódhatnak.

Tristán de Luna flottája, Pensacola-öböl, Egyesült Államok

1559 augusztusában Don Tristán de Luna y Arellano spanyol nemes 11 hajója horgonyt vetett a mai Florida partjainál. Alig egy hónappal később a viharok hat hajót pusztítottak el, amivel az ellátmány nagy része is megsemmisült, így Luna és megmaradt társai nemsokára elmenekültek a területről. A régészek az 1990-es években már megtalálták az Emanuel Point roncsát, és azóta egy másik, jóval kisebb, Emanuel Point II-re keresztelt hajót tárnak fel. 2006-ban a hajó ballasztköveit találták meg, majd a legénység egykori tárgyait, patkánycsontokat, és csótányok maradványait is felfedezték. A flotta maradványaival a kutatók a 16. századi hajóépítés hagyományaiba nyerhetnek bepillantást, illetve arra is fény derült, hogy a hajósokat azték harcosok kísérhették kalandjukra: erről a fedélzeten felfedezett obszidián pengék és azték cserépedények tanúskodnak.