Háborús bűnösök Kelet-Európában: igazságtétel Lengyelországban

A Szaddám Huszein ellen folyó per, illetve a nürnbergi ítéletek 60. évfordulója kapcsán szakértőink arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként zajlottak le a második világháború utáni ítélkezések a térség országaiban. Sorozatunk harmadik részében a Lengyelországban történt eseményeket tekintjük át.

Beszélgetés a hóhérral

Lengyelországban a második világháború utáni felelősségre vonás másképpen vetődött fel, mint azokban az államokban, amelyek több-kevesebb függetlenséggel rendelkeztek a háborús időszakban. A Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka értelmében 1939 szeptemberében Lengyelország megszűnt létezni: sem a német, sem a szovjet részről fel sem merült annak a gondolata, hogy létrehozzanak egy lengyel bábállamot.

Amon Göth lövöldözés előtt

A lengyel állam bizonyos területeit a III. Birodalomhoz csatolták; a zömében lengyel etnikai területeken, Krakkó székhellyel a németek létrehozták a Főkormányzóságot, amely semmiféle nemzeti vagy politikai önállósággal nem rendelkezett (annak vezetőjét, Hans Frankot a nürnbergi perben ítélték és, és akasztották fel 1946 októberében); az ország keleti területeit viszont Szovjetunió (pontosabban az Ukrán és Fehérorosz SzSzK) kebelezte be.

1946 elején hívták életre a Legfelső Nemzeti Bíróságot, amely ítélkezett a Lengyelországban elfogott vagy a szövetségesek által kiadott náci bűnösök felett. Ez a bíróság ítélte halálra - többek között - Rudolf Hösst, az auschwitzi koncentrációs tábor vezetőjét, Albert Forstert, Danzig gauleiterét (helytartóját), vagy Amon Göthöt, akinek neve a "Schindler listája" c. filmből csenghet ismerősen.

Stroop nézi a lángoló gettót

De a náci vezetők más jellegű bíróságok előtt is feleltek a világháború alatt elkövetett bűntetteikért. Jürgen Stroop 1945-ben esett amerikai fogságba, a bíróság ugyan halálra is ítélte, de végül kiadták a lengyeleknek. Ő volt az, aki 1943-ban a varsói gettóban kitört felkelés leverését irányította (az ún. "Grossaktion"-ról külön albumot is készített, amelyet később bizonyítékként felhasználtak a nürnbergi perben).

A varsói megyei bíróság bűnösnek találta a zsidó lakosság ellen elkövetett bűnökben, és 1952 márciusában felakasztották. Külön érdekesség, hogy 1949 folyamán egy cellában raboskodott Kazimierz Moczarskival, aki a háború alatt a földalatti, a londoni emigrációs kormány irányítása alatt álló Honi Hadsereg tisztje volt. Moczarski a beszélgetéseik alapján írta meg Stroop életét, a könyv magyar fordítása "Beszélgetés a hóhérral" címen jelent meg.

Máig élő tabutémák

A britek 1949-ben kapták el Hamburgban Erich Kochot, akit végül Lengyelországnak adtak ki. Tíz évvel később a lengyel bíróság halálra ítélte: 400 ezer lengyel haláláért tették felelőssé, ugyanis Koch 1939 után Kelet-Poroszország gauleitereként irányította a területet. Az ítéletet nem hajtották végre, és 90 éves korában, 1986-ban egy lengyel börtönben természetes módon halt meg. Az 1980-as évekből származó lengyel ellenzéki források szerint Koch élete utolsó éveit viszonylagos komfortban tölthette - nézhetett tévét, Nyugatról kapott újságokat és gyógyszereket.

Koch a bíróság előtt

Koch azonban igazán hírhedté nem Lengyelországban, hanem az Ukrán Birodalmi Főbiztosság (Reichskommisariat Ukraine) vezetőjeként vált. Kíméletlen terrort alkalmazott (sokat idézett mondata volt: "Ha találok egy ukránt, aki méltó arra, hogy egy asztalnál üljünk, le kellene, hogy lőjem"), a megszállt területeket pedig gazdaságilag kizsákmányolta. A Kreml számára azonban megengedhetetlen volt, hogy Koch világháborús tevékenysége kapcsán az ukránok nemzeti, területi különállására terelődjön a figyelem.

Albert Forster az NSDAP fehér egyenruhájában

Nem véletlen, hogy a lengyel területeken elkövetett atrocitásokért a két agresszor nagyhatalom közül csak németek kerültek bíróság elé. A szovjet korszakban tabutémának számítottak a megszállt, majd bekebelezett lengyel területeken történtek (több százezer polgár elhurcolása, erőszakos kollektivizálás, a társadalom szovjetizálása). Mi több, az orosz hivatalos szervek mind a mai napig tagadják, hogy emberiség elleni bűntett lenne - többek között - a Katyn közeli erdőkben közel 15 ezer fogságba esett lengyel tiszt kivégzése.

Terra Recognita Alaptvány