Száz év után ismét kiállítják a rózsaszín gyémántot

Egy évszázados rejtőzködés után újra a nyilvánosság elé tárják a francia történelem egyik leghíresebb drágakövét, a Grand Condé néven ismert rózsaszín gyémántot. A kiállítást a szakemberek egy olyan átfogó drágakőtani és történeti vizsgálattal készítették elő, amely párját ritkítja a hasonló történelmi ékszerek esetében.

A chantilly-i kastély falai között működő Musée Condé 2026. október 17. és 2027. január 3. között ad otthont a ritka drágakövet bemutató időszaki kiállításnak. Mathieu Deldicque, a múzeum igazgatója és Marie-Laure Cassius-Duranton, a párizsi ékszerészeti iskola művészettörténésze kurátorként irányították a projektet.

A bemutatót megelőző interdiszciplináris kutatás során a szakértők mikroszkópos és egyéb analitikai eljárásokkal vizsgálták meg a csepp alakú gyémántot. A tudományos munka nemcsak az ékszer fizikai tulajdonságait tárta fel, hanem a drágakő egyedi azonosíthatóságát is biztosítja a jövőben. Az intézmény vezetése a közelmúlt európai múzeumi lopásai miatt kiemelt figyelmet fordított a műtárgyvédelmi és biztonsági szempontokra.

A drágakövet utoljára pontosan száz évvel ezelőtt, 1926 októberében láthatta a nagyközönség, mielőtt egy éjszakai rablás során eltulajdonították a kastélyból. A bűnözők a rendkívül értékes, több mint kilenc karát súlyú rózsaszín gyémántot egy kivájt almába rejtve próbálták meg kicsempészni a helyszínről.

A műtárgy mindössze néhány héttel később került elő, miután a tolvajok szállodájában egy gyanútlan szobalány beleharapott az elrejtett gyümölcsbe. Mathieu Deldicque igazgató a sajtónak megerősítette, hogy a történet valós, és a korabeli újságok kiterjedten dokumentálták az esetet. A jelenlegi tárlat a tudományos eredmények mellett ezeket az eddig ritkán látott archív nyomozati anyagokat is a látogatók elé tárja.

A természetes kialakulású rózsaszín gyémántok a világ legritkább drágakövei közé tartoznak, értékük a nemzetközi árveréseken rendszeresen eléri a több tízmillió dollárt. Bár a múzeum biztonsági okokból megtagadta a Grand Condé jelenlegi biztosítási értékének nyilvánosságra hozatalát, a kő tisztasága és mérete önmagában is kivételes. A drágakő pontos geológiai eredete és bányászatának helyszíne a mai napig ismeretlen a kutatók előtt. A levéltári források alapján a követ először egy 1740-ben felvett vagyonleltárban említik, amelyet Louis Henri de Bourbon, Condé hercegének halála után készítettek az örökösök számára.

A drágakő története szorosan összefonódik a francia Bourbon-dinasztia oldalága, a Condé-ház sorsával és a 18. századi francia történelemmel. A felvilágosodás korában a magas rangú arisztokrácia hatalmas vagyont halmozott fel, amelynek jelentős részét ékszerekben, műkincsekben és ingatlanokban tartották. Az 1789-ben kitört francia forradalom alapjaiban rengette meg ezt a társadalmi rendet; a királyi és nemesi vagyonokat az állam elkobozta, a koronaékszerek többségét pedig szétszedték, eladták vagy külföldre csempészték. A Grand Condé gyémánt azon kevés történelmi drágakő közé tartozik, amely épségben átvészelte a forradalmi pusztítást és a köztársasági időszak zűrzavarát.

A 19. század folyamán az ékszer tulajdonosi köre a politikai változásokkal együtt folyamatosan módosult. A drágakő előbb Mária Amália francia királyné, I. Lajos Fülöp feleségének birtokába került, majd fiára, Henri d'Orléans-ra, Aumale hercegére szállt. A herceg a 19. század második felében a chantilly-i kastélyt egy hatalmas művészeti és könyvgyűjtemény központjává alakította át. Henri d'Orléans végrendeletében a teljes birtokot a párizsi Institut de France tudományos társaságra hagyta azzal a szigorú feltétellel, hogy a gyűjtemény tárgyai soha nem hagyhatják el a kastély területét.

A Musée Condé a mai napig ezen alapítói okirat szellemében működik, a rózsaszín gyémánt pedig a páratlan történelmi hagyaték egyik legértékesebb darabjaként vonul be a múzeum történetébe.