Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából

Felderítési kísérletek

A vagyonos utasok rokonsága már napokkal a hajó katasztrófája után elhatározták, hogy felkutatják és kiemelik a Titanic roncsait. Miután szembesültek vele, hogy a korabeli technológiával ezt lehetetlen kivitelezni, a holttesteket szerették volna kiemeltetni, többek között a hajó mélységben történő darabokra robbantásával.

Később felmerült, hogy elektromágneseket csatolnának a fedélzetre, hogy azzal emeljék ki. Valamennyi ehhez hasonló ötlet megmaradt a gondolatkísérletek szintjén, ráadásul ezek többnyire csak akkor működtek volna, ha a hajótest egyben marad.

A hajón látható jellegzetes vöröses képződményeket az acélt felemésztő baktériumok hagyták az évtizedek során

1980 és 1983 között Jack Grimm, egy texasi olajmágnás három expedíciót is indított, hogy megtalálják a Titanicot. 1981-ben egy propellert véltek felfedezni, és Grimm be is jelentette, hogy megtalálták az elsüllyedt hajót, ám a tudományos közélet kételkedett az eredményben. Amikor visszatért a helyszínre, nem lelte nyomát a hajónak.

A roncsok valódi helye vélhetően már korábban is ismert lehetett. A második világháborút követően már léteztek azok az ultrahangos szonárok, amelyek lehetővé tették a nagy mélységben nyugvó hajóroncsok felderítését. Sőt, az 1950-es években már hadrendbe állítottak olyan atom-tengeralattjárókat, amelyek a tenger fenekén nyugvó nagy fémtömegeket navigációs pontként használták, mivel a radarjaikon anomáliát okoztak ezek a roncsok. Csakhogy ez katonai titoknak minősült.

A MIR I bevilágítja a roncsot

A Titanicot felderítő Robert Ballard oceanográfusnak régi álma volt megtalálni az elsüllyedt óceánjárót. Már 1977-ben kísérletezett a hajó megtalálásával, de az akkor használt technológiai megoldás nem vált be. Ballard a Woods Hole Oceanographic Institute-nál dolgozott, és mélytengeri roboteszközök kifejlesztésén munkálkodott. Ezeket alapvetően nem a Titanic keresésére találták ki, hanem az Egyesült Államok haditengerészete bízta meg Ballardékat, hogy két elsüllyedt atom-tengeralattjáró roncsait derítsék fel velük.

1985-ben az USS Threshert és az USS Scorpiont a keresőcsapat megtalálta a kiszabott határidőn belül. Ballard és csapata a flottával kötött előzetes megállapodás értelmében a maradék időt a rendelkezésükre álló eszközökkel együtt a Titanic keresésére fordíthatták. Így végül 1985. szeptember 1-jén, 73 évvel a hajó elsüllyedése után, megpillantották az első darabokat a tenger fenekére süllyedt óceánjáróról.

1. Az óceánjáró tragédiája
2. Mélységi tafonómia
3. Felderítési kísérletek
4. Merre tovább, Titanic?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nőtörténet

• Új enciklopédia mutatja be a középkori női irodalmat
• Nem modern találmány: így szabályozták a születéseket az ókori római nők
• A bölcsőtől az íróasztalig: így hódították meg a nők a magyar irodalmat a meséken keresztül
• A Kennedy-dinasztia átka: meghalt Tatiana Schlossberg
• Urartui nők az adminisztrációban? Meglepő leletek Cavustepe várából
• Az egyiptomi nők, akik átírták a hatalom szabályait
• Léteztek-e női gladiátorok az ókori Rómában?
• Nők a függetlenségi háború kulisszái mögött
• Emily Langton Massingberd – a nő, aki megelőzte korát