Műkincs-kereskedők segítségével csempészték ki a leleteket az ókori Kis feltárásakor
A 20. század eleji mezopotámiai ásatások történetének eddig ismeretlen részleteit mutatja be a University College London kutatója, Nadia Ait Said-Ghanem által az Iraq című folyóiratban közzétett tanulmány, amely szerint az ókori Kis városából származó leleteket gyakran helyi hálózatokon keresztül juttatták el Európába. A több száz korabeli levélen alapuló kutatás pontosítja az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt zajló feltárások és a műkincs-kereskedelem történelmi viszonyát.
- Egy újonnan feldolgozott levélgyűjtemény bizonyítja az iraki műkincs-kereskedők aktív részvételét a mezopotámiai ásatásokon a 20. század elején.
- A dokumentumok alapján az ókori Kis városának leleteit a hivatalos francia expedíció vezetője helyi hálózatokon keresztül csempészte ki.
- A kutatás rávilágít arra, hogy a helyi lakosság a korábbi történetírással ellentétben jelentős szerepet játszott az ország örökségének feltárásában.
A kronológia szerint 1880 és 1912 között nem zajlottak engedélyezett ásatások Kis területén, a közép-iraki Tell Uhaimir lelőhelyen, a nyugati múzeumokba mégis folyamatosan érkeztek az innen származó agyagtáblák.
A tanulmány a Bagdadban született műkincs-kereskedő, Ibrahim Elias Gejou több mint kilencszáz fennmaradt levelét dolgozta fel. A dokumentumok bizonyítják, hogy az iraki lakosok már a nyugati expedíciók megérkezése előtt kutattak a térségben, a leleteket pedig a British Museum, a Louvre és a Yale Egyetem számára értékesítették. Kis városa 1909-ben jelent meg először a levelekben, amikor Gejou százhuszonnégy agyagtáblát kínált eladásra.
A francia állam 1912-ben indított hivatalos ásatást a lelőhelyen Henri de Genouillac vezetésével. A tanulmány rámutat, hogy az expedíció vezetője nem rendelkezett a leletek kiviteléhez szükséges engedélyekkel az oszmán hatóságoktól. A helyzet megoldása érdekében Genouillac egy helyi kereskedőkből álló hálózathoz fordult, amelynek Alexander Messayeh, Antone Samhiry, George Khayat és a Párizsban tartózkodó Gejou is tagja volt. A levelezés tanúsága szerint a francia régész a kiválasztott darabokat átadta a bagdadi Messayeh-nek, aki gondoskodott a kicsempészésükről. Az egyik levél alapján Genouillac szinte minden értékesebb tárgyat képes volt észrevétlenül eltüntetni az ellenőrök elől.
A francia vezetésű ásatás alig három hónap után véget ért, miután Genouillac fizikai konfliktusba keveredett az egyik felügyelő öszvérhajcsárával, és elhagyta az országot. A Kisből származó műtárgyak kereskedelme a régész távozása után is folytatódott. Ez a folyamatosság igazolja, hogy az iraki lakosok önállóan is fenntartották a feltárási munkálatokat. A tanulmány szerzője hangsúlyozta, a történetírás hajlamos volt a külföldi kutatókat kizárólagos felfedezőkként bemutatni, miközben a helyi közreműködők munkáját teljesen figyelmen kívül hagyták vagy illegális tevékenységként bélyegezték meg.
Ez is érdekelhet
Az archív dokumentumok rávilágítanak arra, hogy a helyi kereskedők a leleteladáson túl mélyebben is beágyazódtak a projektekbe. Több esetben a külföldi missziók helyi adminisztrációját és pénzügyeinek kezelését is irakiakra bízták. Ez a pozíció kivételes hozzáférést biztosított számukra a műtárgyakhoz. Akkoriban a helyi és a külföldi kutatók célja megegyezett, mindkét csoport a műtárgyak begyűjtésére törekedett, a korai régészet így leginkább nyers kincskeresésre hasonlított.
A kutatás felhívja a figyelmet a korabeli jogi kategóriák ellentmondásaira is. A feltárások a gyarmati uralom és az Oszmán Birodalom idején zajlottak, így a hivatalos és az illegális ásatások közötti határvonalat a mindenkori adminisztráció érdekei határozták meg. Gejou leveleiben nyolcszázötvenhárom Kisből származó agyagtáblát említenek, ezzel szemben a jelenlegi múzeumi nyilvántartások mindössze kétszázhetvenkilenc ilyen eredetű darabot tartanak számon. A kutatók feltételezése szerint a fennmaradó leletek továbbra is a nyugati gyűjteményekben találhatók, de származási helyük az eredeti dokumentáció hiányában elveszett a tudomány számára.
