Mérgező gyermekjátékoktól a halálos tapétákig – a viktoriánus otthonok öt rejtőzködő gyilkosa

Nagy-Britanniában a viktoriánus korszakban megfigyelhető tudományos fejlődés az otthonokban is éreztette hatását. Egyre-másra jelentek meg az élet valamely szegmensét megkönnyítő, kényelmet kínáló, vagy egyszerűen csak a ház tetszetősebbé tételéhez hozzájáruló termékek, amelyek azonban számos veszélyt is hordoztak magukban. Következzen öt tárgy a viktoriánus otthonok legkellemetlenebb kellékei közül. 

Mérgező tapéták

Az olaj- és gázlámpák megjelenése, valamint az ablakadók eltörlése azt eredményezte, hogy a viktoriánus kori középosztály mély, élénk színekkel dekorálhatta ki otthona falait (mivel azokat immár láthatta is). A briteken egyfajta tapétamánia lett úrrá. Míg 1834-ben mintegy egymillió tapétát adtak el, 1874-ben már 32 milliót. A korban különösen közkedveltnek számított a Scheele-zöld (más néven svédzöld vagy arzénzöld) nevű élénk színárnyalat, amelyet részszulfát ammónium-hidroxidos oldatát arzénsavval reagáltatva állítottak elő.

Az arzén- és réztartalmú anyag ily módon mérgező lehetett, erről azonban csak kevés fogyasztónak volt tudomása. A Times becslése szerint a viktoriánus otthonokban összesen mintegy 100 négyzetmérföldnyi arzéntartalmú tapétát ragasztottak fel a falra.

Szájba venni tilos!

A szintén élénk színekkel kidekorált gyerekjátékokat általában ólomfestékkel vonták be, ez védte meg ugyanis a legjobban a fából készült tárgyakat az állagromlástól. A gyerekek a legtöbb tárgyat hosszú hónapokon át szájukba véve tesztelik, az ólomfestéknek pedig még nem is volt rossz íze, ellenben tartalmazhatott annyi ólmot, ami elég volt egy mérgezéshez. Ez aztán megtámadta az idegrendszert, és még az enyhe ólommérgezés is enkefalopátiát okozhatott, jelentősen visszavetve a gyermek fejlődését.

A karcsú derék átka

A 19. századi Nagy-Britanniában (valamint a középosztály és a felső rétegek körében más európai országban és az Egyesült Államokban is) a nőkkel szemben elvárás volt a karcsú derék. A szépségideált az újságok közvetítették, amelyek szinte kizárólag abnormálisan karcsú derekú nőkről közöltek rajzokat. Így nem csoda, hogy a viktoriánus kori fűzők rengeteg veszélyt rejtettek magukban: hatalmas nyomást gyakorolhattak ugyanis a belső szervekre, ezzel pedig károkat okozhattak a májban és a tüdőben, de még a méhet is elmozdíthatták a helyéről. Amellett, hogy pokollá tették a mindennapokat, súlyos betegségeket, többek között tüdőgyulladást és méhsüllyedést eredményezhettek. Sok nő – karcsú alakja látszatának megőrzése érdekében – még terhesség alatt is hordott fűzőt. A szomorú eredményt talán nem kell ecsetelnünk.

Gyilkosság alvás közben

A késő viktoriánus kor a brit otthonokban a gázvilágítás és a központi fűtés elterjedésének időszaka volt. Ám eleinte ezek a ma már jórészt veszélytelen szolgáltatások elzárócsapok és szelepek hiányában komoly problémákat okozhattak. A felrobbanó kályhákról és alvás közben megfulladó emberekről szóló híradások aggasztóan gyakoriak voltak. Hamarosan aztán megjelent az elektromos világítás is, amely korántsem csökkentette a házban fellelhető veszélyforrások számát.

Életveszélyes cumisüvegek

A viktoriánus kor talán legmegdöbbentőbb gyilkosa az újonnan kifejlesztett cumisüveg volt. Ezekben az évtizedekben a gyermekek 15 százaléka már egyéves kora előtt meghalt, és nem ritkán előfordult, hogy a halálesetekért a cumisüveg volt felelős. A hajlított üvegpalack, amelyre gumiból készült csövet és cumit illesztettek, tökéletes táptalajul szolgált mindenféle életveszélyes baktérium számára – a téma szakértője, Mrs. Beeton ráadásul azt javasolta az anyáknak, hogy nem szükséges kitisztítani a cumisüveg csőrét addig a két-három hétig, ameddig használható. Így a porózus gumicsövön keresztül az elszaporodó baktériumok egyenesen a leggyengébbek testébe juthattak.