Még csak esélye sem volt Hongkong védőinek a japán invázióval szemben

Japán katonák ünnepelnek egy elfoglalt brit tüzérségi állásban

Felkészülés az elkerülhetetlenre

A döntés már jóval a háború kitörése előtt megszületett. Japán invázió esetén Nagy-Britannia nem látott semmiféle módot arra, hogy megakadályozza kínai koronagyarmatának meghódítását. Winston Churchill miniszterelnök arra utasította William Maltby vezérőrnagyot, hogy késleltesse az elkerülhetetlent, ameddig csak lehetséges: elnyújtott védekezést folytatva már a szárazföldön, majd visszavonulva Hongkong szigetére, amíg kénytelenné nem válik a megadásra.

A miniszterelnök abban reménykedett, hogy a védhetetlen Hongkongban kifejtett ellenállás időt kölcsönöz majd a Malájföldet és Szingapúrt védő csapatoknak, stratégiai fókuszát ezekre helyezte.

E tervnek megfelelően már az európai háború 1939-es kitörésétől kezdve a Royal Navy a nyílt vízi (óceánjárásra alkalmas) hadihajóit fokozatosan átcsoportosította Hongkongból Szingapúrba, hogy ne zsákmányolhassák őket a japánok. Az 5. cirkálóraj mind a 12 hajója elhagyta Hongkongot 1940 végére, majd pedig követte őket a 4. tengeralattjáróflottillát alkotó kilenc jármű.

Indiai gyarmati csapatok Hongkongban, 1941.

Amikor 1941. december 8-án a japánok megindultak Hongkong ellen, a kikötőben horgonyzó három rombolóból kettő ugyancsak kereket oldott, így a hátramaradó HMS Thracian lett a brit flotta legnagyobb hajója Kínában. Mellette csak az HMS Tamar parancsnoki hajó, hat különféle méretű ágyúnaszád, a 2. torpedóflottilla nyolc hajója, a kikötő különféle kisegítő hajói, egy katonai szálláshajó, valamint egy hálóvető hajó maradt Hongkong kikötőjében.

Rajtuk kívül a Royal Navy kötelékéből csupán az HMS Peterel ágyúnaszád és egy 93 tonnás vontatóhajó, az HMS Ah Ming volt csak Kínában, Sanghajban a Huangpu folyón. Három további naszád feljebb hajózott Kína területére, el a közeledő japánoktól, hogy ott brit személyzetük átadja őket a velük szövetséges Csang Kaj-sek vezette kínai nacionalistáknak, a Kuomintangnak.

Miközben zajlott a Peterel elsüllyesztése Sanghajnál, a japán 38. hadosztály katonái megkezdték az átkelést a Sencsen folyón, amely a határt képezte Kína és Hongkong között. A támadók jókora létszámfölényben voltak Maltby 10 000 nemzetközösségi és gyarmati katonájához képest, akiknek többségre ráadásul nemrég érkezett a gyarmatra, és nem rendelkezett harci tapasztalattal.

A brit légierő, a Royal Air Force gyakorlatilag nem volt már jelen a térségben, a hongkongi Kai Tak légibázison csupán három korosodó Vickers Vildebeest torpedóbombázó és két Supermarine Walrus repülőcsónak állomásozott. Utóbbiakat, valamint a torpedóbombázók közül kettőt már az első napon megsemmisítettek a japánok.

1. Felkészülés az elkerülhetetlenre
2. Hősies, de hiábavaló küzdelem
3. Megadások és menekülések

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
• Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
• Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
• Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• 56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?
• Forradalmi hétköznapok: utcaképek 56-ban 
• „Mintha karácsony lenne” – 1956 a hétköznapi emberek szemével
• Élete végéig gyászolta férjét Maléter Pál özvegye