Már az eddig véltnél évezredekkel korábban is erdők borították a Dogger-földet

A Warwicki Egyetem és a Bradfordi Egyetem kutatói a történelem előtti úgynevezett Déli-folyó (Southern River) medréből származó 41 tengeri fúrási magból vett 252 üledékminta elemzésével rekonstruálták a terület ökológiai történetét. A szakemberek az üledékes ősi DNS vizsgálatával megállapították, hogy a mérsékelt övi fafajok – köztük a tölgy, a szil és a mogyoró – már több mint 16 000 évvel ezelőtt jelen voltak a régióban. Ez az időpont évezredekkel megelőzi a brit pollenrekordok alapján eddig feltételezett megjelenésüket. A melegkedvelő hársfa DNS-ét a szárazföldi brit leleteknél mintegy kétezer évvel korábbi rétegekben azonosították.

A kutatás egyik legváratlanabb eredménye a dióval rokon szárnyasdió genetikai nyomainak felfedezése volt. A tudomány eddig úgy tartotta, hogy ez a fafajta mintegy 400 000 évvel ezelőtt teljesen kipusztult Északnyugat-Európából, a mostani leletek azonban bizonyítják, hogy sokkal tovább fennmaradt a régióban.

A vizsgálatok a terület geológiai sorsát is pontosították. Az eredmények azt mutatják, hogy a Dogger-föld bizonyos magasabban fekvő részei túlélték a globális tengerszint-emelkedést és a mintegy 8150 évvel ezelőtti, pusztító Storegga-cunamit is, és egészen 7000 évvel ezelőttig a vízszint felett maradtak, mielőtt a terület végleg elsüllyedt volna az Északi-tenger kialakulásakor.

Menedék a jégkorszakban

A Dogger-föld a pleisztocén és a kora holocén időszakában egy hatalmas, egybefüggő szárazföldi híd volt, amely a mai Brit-szigeteket kötötte össze az európai kontinenssel. Bár a tudomány régóta ismeri a terület létezését, korábban elsősorban egy kietlen, átvonulásra szolgáló folyosóként (földhídként) tekintettek rá.

A professzor Robin Allaby és Vincent Gaffney által vezetett kutatás azonban alapjaiban írja át a jégkorszaki Európáról alkotott képet. Az adatok alátámasztják az úgynevezett "mikrorefúgiumok" (kisméretű, elszigetelt menedékterületek) elméletét. Ezek a védett zónák tették lehetővé a mérsékelt övi növényfajok túlélését a legzordabb jégkorszaki körülmények között is. Ez egyben magyarázatot ad a paleobotanika egyik régi rejtélyére, a Reid-paradoxonra is, amely azt firtatta, hogyan tudtak a fák a jégtakaró visszahúzódása után olyan megmagyarázhatatlanul gyorsan visszatelepülni Észak-Európába.

A Dogger-föld déli részén már 16 000 évvel ezelőtt meglévő erdei élőhelyek jelenléte döntő fontosságú az emberi történelem szempontjából is. A fás, vadállatokban (például vaddisznóban) gazdag terület ideális, erőforrásokban bővelkedő életteret biztosíthatott a középső kőkorszak vadászó-gyűjtögető népessége számára, jóval a mintegy 10 300 évvel ezelőtt virágzó Maglemose-kultúra megjelenése előtt. A szakemberek szerint mindez megmagyarázza azt a régészeti anomáliát is, hogy miért maradt fenn viszonylag kevés kora mezolitikumi lelet a mai Nagy-Britannia szárazföldi területén: a korszak emberi közösségeinek zöme a jóval élhetőbb, ám azóta a tenger alá süllyedt Dogger-földön élt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Szabadtéri fotókiállítás mutatja be a negyvenéves Hungaroring történetét
• Ókori edzőtermi bérletre bukkantak Egyiptomban
• Futottak-e az emberek a középkorban?
• Népkonyhaként működik Diego Maradona argentínai szülőháza
• Bélyegkibocsátással tiszteleg a Magyar Posta a száz éve született Papp László előtt
• Milliókat mozgatott meg a vörös olimpia
• Mit jelent valójában a mens sana, és hogyan értettük félre?
• Beolvasztott dicsőség? Az FA-kupa első trófeájának titokzatos története
• Az olmék gumilabda titka