Ma nyolcvan éve szabadították fel a buchenwaldi koncentrációs tábort - méghozzá a foglyok

Buchenwald, 1945

56 ezren haltak meg itt

1937 júliusában a náci rezsim Sachsenhausenből hurcolt foglyokat Weimar közelébe (ez Goethe és Schiller városa, valamint az 1919-es német alkotmány aláírásának helyszíne), hogy ott egy új koncentrációs tábort építsenek. A foglyok közel 160 hektár erdőt irtottak ki, hogy nyolcezer ember befogadására alkalmas helyet hozzanak létre. Ezt a lágert Hermann Pister parancsnok orvosi kísérletekhez és kényszermunkára használta. A tábor bezárásáig csaknem 280 000 foglyot tartottak itt, többségük kommunista, szociáldemokrata, roma, zsidó, illetve keresztény ellenzéki volt. Összesen mintegy 56 000 foglyot öltek meg itt, Buchenwald azonban nem volt megsemmisítő tábor, mint Majdanek vagy Auschwitz. Nem képezte közvetlen részét Hitler „végső megoldásának a zsidókérdésre” (Endlösung der Judenfrage).

Egymást támogatva - a gyengéket kivégezték

A táboron belül már jóval 1945 előtt megalakult az ellenállási mozgalom. Létrehozták a Nemzetközi Tábori Tanácsot, amelyben minden náció képviseltette magát: a lengyel, a szlovák, a német, az orosz, a szlovák a cseh és persze a magyar is. Négy vezetője volt: Hermann Brill (Német Népi Front), Werner Hilpert (Kereszténydemokraták), Ernst Thape (Szociáldemokraták) és Walter Wolf (Német Kommunista Párt). Ez a szervezet gondoskodott arról, hogy minden ünnepet megtartsanak, de ők szervezték a lázadásokat és a szabotázsakciókat (még a közeli fegyvergyárak ellen is). Figyelemre méltó, hogy foglyokként is már egy új, nácimentes Németország jövőjéről kezdtek el gondolkodni, amely egy együttműködésen alapuló gazdaságra épülne. Buchenwaldban Walter Wolf megírta „Az ész kritikája – A nemzetiszocialista áltudományos filozófia elemzése” című művét.

Kitűzték a fehér zászlót

A katonák vallomásai – amelyeket történészek gyűjtöttek össze –, arra utalnak, hogy nem az amerikai tankok szabadították fel Buchenwaldot. A tábort már korábban elfoglalták a foglyok, akik kihasználták a nácik menekülését a szövetségesek előrenyomulása elől. A fogvatartottak harci csoportokat (Kampfgruppen) alakítottak, amelyek az alkatrészenként megszerzett rejtett fegyverkészletüket felhasználva felkelést robbantottak ki. Lefegyverezték a németeket, fehér zászlót tűztek ki az őrtoronyra, és gyűrűt vontak a tábor köré, hogy jelezzék az amerikai csapatoknak: ők már szabadok. „Das Lager hatte sich selbst befreit” – mondták; „a tábor önmagát szabadította fel”.

Pár nappal a felszabadulás után

Kevesen tudják, hogy 1943 augusztusában Treblinka foglyai is fegyveres felkelést indítottak, és bár sokukat lelőtték, a nácik végül kénytelenek voltak bezárni ezt az elborzasztó megsemmisítő tábort – csak itt közel egymillió zsidót gyilkoltak meg – írta meg a Monthly Review.

A szövetségesek érdemeit egyébként senki sem vitatja, hiszen több haláltábor leállítása is nekik köszönhető. Az amerikai csapatok 1945 áprilisában megnyitották Dachaut; a szovjetek Vörös Hadserege pedig a lengyelországi Majdaneket (1944. július) és Auschwitzot (1945. január), valamint Sachsenhausent és a Ravensbrücki női tábort (mindkettő 1945 áprilisában), Németországban.

Buchenwaldi eskü

Az egykori rabok pár nappal később fából készült szobrot állítottak a tábor közelében, az antifasiszta ellenállás jelképéül. Nem a gyilkosságokra, hanem a kitartásukra és önfelszabadításukra akartak emlékezni. Ekkor  fogalmazták meg a Buchenwaldi Esküt, amely hitvallásukká vált:
„Csak akkor hagyjuk abba a harcot, amikor az utolsó bűnöst elítéli a nemzetek törvényszéke. A nácizmus gyökeres, teljes megsemmisítése a jelszavunk. Egy új világ felépítése, békében és szabadságban, ez az eszményünk.”

Számos könyv született

A tábor, amely a későbbi Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén volt, a háborús bűnösök börtönévé alakult át, akik a pereikre vártak. Néhányukat kivégezték, például Weimar polgármesterét, Karl Otto Kochot, aki 1941-ben megszervezte a város zsidóinak letartóztatását. A nácik elleni perek befejeződésével Buchenwald emlékhellyé vált. 1958-ban Otto Grotewohl, az NDK első miniszterelnöke megnyitotta a tábort a közönség előtt, hogy látva a múltat, elköteleződjenek az antifasizmus mellett.

Ugyanebben az évben jelent meg Bruno Apitz regénye, a „Meztelenek a farkasok között”, amely azt meséli el, hogyan rejtettek el az ellenállóik egy kisfiút, és hogyan vették át az irányítást a tábor felett. A történet Stefan Jerzy Zweig valódi esetén alapul, akit a foglyok bújtattak, hogy ne deportálják Auschwitzba. Zweig 2024-ben, halt meg Bécsben, 81 évesen. A buchenwaldi táborból szabadult egyébként az akkor tizenöt éves Kertész Imre, valamint Elie Wiesel is, aki szintén író lett és ugyancsak Nobel-díjas (ő békedíjat kapott).

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"