Írek, indiaiak, új-zélandiak és angolok is álltak át a brit oldalról Németországhoz a világégések során

Emberhiány és diverzió

Az első világháború alatt a német terveket még a világ különféle tájain való zavarkeltés jellemezte jobban – a német vezetés el akarta érni, hogy az antanthatalmak kénytelenek legyenek megosztani figyelmüket az európai háború és a gyarmataikon német befolyással elősegített konfliktusok között. E terv része volt az is, amikor 1914 novemberében az Oszmán Birodalom dzsihádot hirdetett az antant ellen. Ettől az intézkedéstől a központi hatalmak azt várták, hogy világszerte – köztük a brit és francia gyarmatokon – a muszlim lakosság fellázad az idegen hatalmak ellen. Ilyenre nemigen került sor a háború során, leszámítva az inkább az indiai függetlenség elérésének szándékával kirobbant 1915-ös szipojlázadást Szingapúrban.

A német agitáció következő célpontjai az ír nemzetiségű katonák voltak, akikből mintegy 200 000 állt a Brit Birodalom haderejének kötelékében. Nem csak a németeknek jutott azonban eszébe az ír–német együttműködés: az V. György brit király (uralkodott 1910-1936) által humanitárius munkájáért lovaggá ütött Sir Roger Casement buzgó ír nacionalista is volt, aki maga kereste fel a németeket azzal, hogy segítsenek neki felkelést szítani Írországban. A német vezetés meglátta a kínálkozó lehetőséget Casement ötletében, és lehetővé tették, hogy találkozzon ír hadifoglyokkal németországi táborokban.

A terv egyszerű volt: egy lázadó alakulatba toborozni minél több ír katonát, majd Írországban partra tenni őket a felkelés kirobbantásához. Casement számításai azonban nem úgy alakultak, ahogyan azt ő szerette volna: mindössze 50 embert sikerült meggyőznie. Az ír hadifoglyok nagy része egészen biztosan nem volt túlzottan jó véleménnyel a brit uralomról, azonban arra mégsem voltak hajlandók, hogy Németország által felfegyverezve visszatérjenek hazájukba, és konfliktust gerjesszenek, továbbá egy háború közepette elárulják a koronát, amelyhez hűséget esküdtek.

Valami azonban mégis kerekedett Casement és a németek együttműködéséből: az 1916. áprilisi, úgynevezett „húsvéti felkelés”. 1916. április 24-én mintegy 1500 ír nacionalista fegyveres vonult be a szigetország fővárosába, Dublinba, és igyekezett minél több helybélit megnyerni oldalára, hogy kiűzzék a briteket Írországból. A felkelők rendelkezésére Németország mintegy 20 000 puskát és egymillió lőszert bocsátott, azonban Dublin lakossága vonakodott a lázadók mellé állni, és a felkelés véres kudarcba torkollott. Maga Casement nem tudott részt venni a műveletekben, mivel a lázadás kitörésekor már brit őrizetben volt: felségárulás gyanújával letartóztatták, halálra ítélték, és még az év augusztusában felakasztották. A drákói brit válasz azonban – melynek keretében a felkelés több mint egy tucat vezéralakját kivégezték – megadta a lendületet Írország háború utáni függetlenedéséhez.

1. Bevezető
2. Brit katonák a Harmadik Birodalom szolgálatában?
3. John Amery és a Szent György-légió
4. A Brit Szabad Hadtest

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma