Időkapszula Oxfordban: 750 éves a Merton College könyvtára

Kevés olyan könyvtár létezik Európában, amely annyira hosszú és megszakítás nélküli múltra tekint vissza, mint az oxfordi Merton College könyvtára. Az intézmény idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. A hely különlegessége, hogy évszázadokon át folyamatosan használták, a középkor tudósaitól egészen J. R. R. Tolkienig.

Az Oxfordi Egyetem könyvtára már jóval az azték civilizáció felemelkedése előtt létezett, és túlélte a pestisjárványokat, háborúkat és a modern világ kihívásait is.

A középkorban a könyvek értéke messze meghaladta a mai elképzeléseinket. Egy-egy kötet elkészítése hosszú hónapokig tartott, hiszen minden sort kézzel másoltak le. A legkorábbi időkben a könyveket egy zárt ládában őrizték, amelyet csak három kulcs birtokosának jelenlétében lehetett kinyitni. Ez nem puszta formalitás volt: a könyvek valódi vagyont képviseltek. A 13. században az intézmény tagjaitól elvárták, hogy könyveket adományozzanak pénzügyi támogatásként az egyetem részére. Ezt a gyakorlatot 1276-ban, a canterbury érsek által kiadott rendelet alapozta meg, amely tulajdonképpen a könyvtár hivatalos kezdetének tekinthető.

A könyvtár, amely folyamatosan változott

A korai könyvtár még egészen másképp működött, mint a maiak. Nem léteztek polcok, nem lehetett szabadon böngészni, sőt még könyvtáros sem volt. A könyvek kiadása és visszavétele közösségi esemény volt, nem egyszerűen odament valaki és keresgélt, hanem szigorú rend szerint zajlott.

Azonban viszonylag hamar megjelentek az újítások. Egyes köteteket már nem a ládában tároltak, hanem lánccal rögzítettek asztalokhoz, így azok bármikor hozzáférhetők voltak. Ez a megoldás már a mai könyvtári rendszerek előfutárának tekinthető.

A 14. század végére külön helyiséget is kialakítottak a gyűjtemény számára. Itt vezették be a könyvek állítva történő elhelyezését vízszintes polcokon, ez akkoriban újdonságnak számított Angliában. Érdekes módon a könyvek gerince befelé nézett, és a címeket a lapélen tüntették fel. Ennek oka egyszerű: a láncokat így lehetett a legpraktikusabban rögzíteni.

A könyvtár egyik legnagyobb értéke, hogy a középkori terem szinte érintetlenül fennmaradt. A látogatók számára külön élményt jelent, hogy még az eredeti, 13. századi ládát is meg lehet tekinteni. A láncra vert könyvek ma már csak szemléltető eszközként szolgálnak, viszont a tér hangulata hűen idézi meg a múltat.

A viktoriánus korban a könyvtár egyre népszerűbb látványossággá vált. Az ide látogatók csodálták az ólomüveg ablakokat és a ritka könyveket, köztük a Canterbury mesék 15. századi kiadását, amely Anglia legkorábbi nyomtatott könyvei közé tartozik.

A 20. században olyan szerzők, mint Rudyard Kipling és John Buchan, történelmi regényeikben is utaltak erre a helyre, tovább erősítve annak hírnevét. Ralph Waldo Emerson már 1856-os útirajzában is megörökítette, míg 1884-ben a fiatal Beatrix Potter is felkereste: naplójában a „gyönyörű tölgyfa tetőt” és az „ősi, poros illatot” idézi fel.

Valóban ez a világ legrégebbi könyvtára?

Az évtizedek során a könyvtár hírneve mellett a róla szóló állítások is egyre érdekesebbek lettek. Előbb Anglia egyik legrégebbi könyvtárának nevezték, majd egyesek már a világelsőséget is neki tulajdonították. Ez a tény annyira elterjedt, hogy még F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényében is feltűnik. 1928-ban a The Times a világ legrégebbi könyvtáraként említette.

A történészek ma már jóval óvatosabban közelítenek ehhez a kérdéshez. Nem egyszerű meghatározni, mit tekintünk könyvtárnak: egy épületet, egy gyűjteményt vagy egy működési formát?

Világszerte több intézmény is pályázik erre a címre. A marokkói Al-Qarawiyyin Library és az egyiptomi Saint Catherine's Monastery könyvtára is gyakran szerepel ebben az összehasonlításban. A vita lényege, hogy honnan számítjuk a kezdetet: az épület megépítésétől, a gyűjtemény létrejöttétől vagy a folyamatos használattól.

Az oxfordi könyvtár napjainkban is folyamatosan igyekszik megújulni. Jelenleg a merton-i kéziratok digitalizálásán dolgoznak, hogy bárhonnan elérhetőek legyenek szerte a világon.