Halley-től a majákig: avagy a történelem megszámlálhatatlan világvége-jóslata

Maja kalendráium

Rómától Rómáig

Az apokaliptikus gondolkodás már az ókori civilizációkat is magával ragadta. Rómában a lakosok attól tartottak, hogy az Örök Város alapítása utáni 120. évben el fog pusztulni otthonuk.

Egy legenda szerint Romulus egy napon 12 sast látott, a misztikus szám Róma korára utalt, egy sas pedig tíz évet jelentett. A római naptár az alapítás évével, tehát Kr. e. 753-mal kezdődött, így a vízió Kr. e. 634-ben vált volna valóra.

A Kr. u. 4. században élt püspök, Tours-i Szent Márton 375 körül egyik írásában kifejtette, véleménye szerint a világ véget fog érni, még mielőtt a 400. év beköszöntene.

Franciaország Kr. u. 397-ben elhunyt védőszentje szerint „nem kétséges, hogy az Antikrisztus már megszületett”. A középkor hajnalán hárman is megjósolták, hogy Jézus Krisztus második eljövetelére 500-ban számíthat az emberiség.

A Kr. u. 160 és 240 között élt Sextus Julius Africanus szerint a világnak a teremtés utáni 6000. évben lesz vége. Feltételezése szerint Ádám megszületése és Krisztus feltámadása között 5531 év telt el, így a második eljövetelre legkésőbb az 5. század legvégén sor fog kerülni, s ezt a kalkulációt az egyik legfontosabb harmadik századi római teológus, Hippolytus és Irenaeus, Lugdunum püspöke is megerősítette.

A következő évszázadokban több jövendölés „pontosította” a közelgő világvégét, azonban a középkoriak zöme abban egyetértett, hogy az első millennium idején biztosan eljön az apokalipszis, amit a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter pápa mellett több más teológus is megjósolt.

Már az ezt megelőző évben is zavargások törtek ki az apokaliptikus paranoiában szenvedő Európában, és sokan a vallási megújulás kezdetét is ehhez az időszakhoz kötik; többen eladományozták vagyonukat, böjtölésbe kezdtek, szegényeket istápoltak, zarándoklatra mentek, a börtönöket pedig kiürítették.

Bár az 1000. év végén semmi nem történt, a felfokozott vallásos hangulat nem hagyott alább, miután a teológusok egyszerűen áthelyezték a dátumot 1033-ra, Jézus halálának és feltámadásának ezredik évfordulójára.

Az egyik első csillagászati világvége-jövendölés 1186. szeptember 15-re tette az armageddont, mondván, mind a hét akkor ismert égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) abban az időben fog 10 fokon belül együtt állni.

Toledói János szerint ekkor az emberiség nagy része elpusztul, és csupán néhányan fogják túlélni a baljóslatú napot. A vallási ellentétek is nyomot hagytak a jóslatokban: az 1216-ban elhunyt III. Ince pápa a világvégét 1284-re jövendölte, az iszlám felemelkedésének igen szimbolikus 666. évfordulójára.

Mikor 1347-ben kitört a kontinensen a nagy pestisjárvány, a néhány éven belül a lakosainak 40 százalékát elveszítő Európa joggal hihette, hogy hamarosan meglátja az apokalipszis négy lovasának égi vágtáját.

1. Rómától Rómáig
2. Bolygóegyüttállások és tűzvészek
3. Halley-től a majákig

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején