Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős
2015. június 2. 15:16 Hegyi W. György
Aiszkhülosz a híres athéni tragédiaíró (i. e. 525–456) életét a hazájától távol, Szicília szigetén fejezte be. Az ünnepelt szerzőnek, aki bátran küzdött a perzsák ellen Marathónnál és Szalamisznál is, nem fegyverek, hanem két állat okozta a halálát: egy sas és egy teknős. Ugyanis a ragadozó felragadott egy teknősbékát, a magasba szállt vele, hogy egy nagy kőre ejtve összetörje a páncélját, így akart ugyanis az állat húsához jutni. Az agg költő, pechére, éppen ott volt, és kopasz feje búbját Zeusz madara sziklának nézte.
Korábban
Hérakleitosz, az epheszoszi filozófus (i. e. 535–475) még csúnyábban végezte. Öregkorában vízkór gyötörte, és kúraképpen egy trágyadombba ásta be magát. A trágya melege bizonyára jót tett a betegségének, de ennek anyagával beborítva megvadult kutyák tépték szét. De más költők és filozófusok halálával kapcsolatban is hasonlóan furcsa dolgokat mesélnek.
Empedoklész (i. e. 497– 32) a hagyomány szerint nemcsak bölcselő volt, hanem politikus, orvos, költő és városának bőkezű jótevője. Járványokat szüntetett meg, halottakat támasztott fel az alakja köré szövődő mondák szerint. Ugyan a felajánlott királyságot visszautasította, de bíborruhában, koszorúsan járkált hívei kíséretében. „Most mint halhatatlan isten, nem pedig mint halandó vonulok előttetek” – mondta az egyik fennmaradt töredéke szerint. Isteni lényegéhez méltó véget szeretett volna – állítja róla az életrajzok egy része –, és ezért az Etna kráterébe vetette magát, így akart nyom nélkül eltűnni hívei elől, de a láva fél pár vasszandálját kivetette.
Barbár szokásnak hódolva
Kevésbé nagyszabású, de szintén maguk választotta halál kapcsolódik több más bölcs legendájához. Volt, aki visszatartotta a lélegzetét, de legtöbben a táplálékról lemondva távoztak ebből a világból. Így tett állítólag Spárta bölcs törvényhozója, Lükurgosz is, aki az önfegyelem és takarékosság példájával akarta szolgálni poliszát halálával is.
A testét tökéletesen uraló filozófus példája Démokritosz (i. e. 460–370) története, ő nővére kérésére késleltette az éhhalálát egy-két nappal. A testvére ugyanis nem vehetett volna részt Theszmophoria ünnepén (a kevés alkalom egyike, amikor a nők bort ihattak), ha hozzátartozóját kellett volna gyászolnia. Az öreg filozófus ugyan nem volt hajlandó megszakítani a másik világba átvezető böjtjét, de frissen sült, még meleg kenyereket szagolgatva meghosszabbította az életét az ünnep végéig. De sokan választották a halálnak egy számunkra talán még a lélegzet visszatartásánál is kevésbé hihető módját: keveretlenül, tisztán itták a bort.
Hegyi W. György teljes cikkét keresse a Múlt-kor nyári számában
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
- Az alkimistától az „éjjeli emberig” – tíz szakma, amely eltűnt a történelem folyamán tegnap
- Korabeli ábrázolásokon tárul fel Erdély évszázados történelme tegnap
- Elhúzódó, véres konfliktussá vált az első csecsen háború tegnap
- A túl jól sikerült szélhámosság – így „árasztotta el” San Diego városát egy esőcsináló tegnap
- A világhírnévig repítette a mexikói halálistenséget, Santa Muertét a drogháború tegnap
- Értékes felfedezésekkel szolgált az utolsó holdra szállás tegnap
- Így élt a Gulag krónikása tegnap
- Így vesztette el a fejét Feketeszakáll az utolsó csatájában 2018.12.10.
Múlt-kor Digitális Akadémia
