Gyufásdobozra írták a szovjet lágerekben elhunytak nevét

2015. február 26. 11:41

Korábban

Etnikai tisztogatás Erdélyben...

Az erdélyi fogolytranszportok két nagyobb hullámban zajlottak: 1944 októberében közvetlenül a frontátvonulást követően, ami az észak-erdélyi magyar polgári férfilakosságot érintette, illetve 1945. januárban, amikor Észak-Erdély és a kelet-magyarországi területek elfoglalása után a németeket hurcolták el – fejtette ki Murádin János Kristóf, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatója.

1944. szeptember-október között összesen 20 ezer embert hurcoltak el, a legtöbbet Kolozsvárról, 5 ezer főt. Az okok sokrétűek voltak: bosszú az ellenállás és a tordai csatában okozott veszteségekért, a partizánakciók ellehetetlenítése vagy éppen a már említett munkaerőhiány.

Erdély különleges helyet foglal el a Szovjetunióba hurcoltak történetében, mivel etnikai tisztogatásra tett kísérlet zajlott – emelte ki előadásában a történész. Nagyon kevés román került fogságba, őket ráadásul később hazaengedték, a románok lakta házak kapuján pedig kék zsírkrétafelirat jelezte („román ház”) tulajdonosának származását.

Az etnikai tisztogatás jellegére enged következtetni, hogy sok értelmiségit hurcoltak el: ekkor vitték el többek között Mikó Imre jogászt, Mikecs László történészt, Kiss Jenő írót, Dr. Erdő János unitárius püspököt, vagy éppen Járosi Andor esperest. Erdélyből a legtöbb foglyot az Urál délnyugati lábaihoz, Baskíriába vitték, de nagyon sokan kerültek Ukrajnába, a Krím félszigetre, illetve az Azovi-tenger partján fekvő lágerekbe.

A második hullámot a németek 1945. januári elhurcolása jelentette. Minden munkaképes, 17-45 év közötti férfit és 18-30 közötti nőt mozgósítottak, akiket a szovjet tisztek irányításával a román csendőrök vittek el, hogy „helyrehozzák a fasiszták által a Szovjetunióban okozott károkat”. A németeket jobban szétszórták a Szovjetunió területén, a legtöbben Ukrajnába kerültek.

A legtöbb fogoly 1947 végén vagy 1948 nyarán jött haza, míg az utolsó nagyobb fogolytranszport 1949 októberében érkezett vissza. Murádin János Kristóf elmondta, hogy az Erdélyből elhurcoltak 25-30 százaléka (5500-6000) veszett oda a táborokban, míg ez az arány a németek esetében ugyan alacsonyabb volt (13-24 százalék), viszont az abszolút számokat tekintve többen haltak meg (23 ezer fő) közülük.

előző oldal következő oldal 3 / 4