Eleinte egyáltalán nem vették komolyan az amerikaiak az 1889-es orosz influenzát

Az első halál

A lapok 1889. december 28-án számoltak be az első halálesetről: a Massachusetts állambeli Cantonból származó, 25 éves Thomas Smith sokat kockáztatva túl hamar kelt fel betegágyából, „megfázott és tüdőgyulladásban elhunyt”. Nem sokkal később egy ismert bostoni bankár is követte őt a sírba.

A halálos áldozatok számának emelkedésével az amerikaiak egyre inkább komolyan kezdték venni a járványt. 1890 januárjának első hetén csak New Yorkból 1202 halálozást jelentettek „télidei elmúlás” címszóval. Míg közülük csupán 19 halálesetet tudtak kizárólagosan az influenzához kötni, a szezonális betegségekkel kapcsolatos halálozások száma ijesztő mértékben megnőtt.

„A beteges tüdővel rendelkezőket, valamint a szív- és vesebetegségben szenvedőket érinti a legsúlyosabban a kór, az influenza ugyanis sok esetben tüdőgyulladáshoz vezet” – írta a New-York Tribune.

Eközben a járvány szédítő iramban terjedt az amerikai nyugat felé – Európához hasonlóan a vasúthálózatnak köszönhetően. Néhány nap elmúltával már jelentések érkeztek Chicago, Detroit, Denver, Kansas City, Los Angeles vagy San Francisco városaiból, hogy náluk is gyilkol a kór.

Az egyik Los Angeles-i beteg így számolt be az átéltekről: „úgy éreztem magam, mintha egy órán keresztül botokkal vertek volna, majd mintha jeges fürdőbe merültem volna el”. Majd így folytatta: „a fogaim úgy vacogtak mint egy kasztanyetta, most már szerencsésnek tartom magam, hogy nem haraptam le a nyelvem”.

„A Hatodik sugárúton végighaladó vonat utasainak a fele köhögött, tüsszögött, zsebkendőjét a szája és az orra elé helyezte, sokan pedig az egész fejüket sálakba csavarták ma reggel. Levert és kétségbeesett tömeg volt ez” – számolt be a The Evening World újságírója. Országszerte szokatlanul magas volt a kereslet a gyógyszertári kinin iránt, habár az orvosok számos csatornán keresztül felhívták a figyelmet az öngyógyítás veszélyeire. Arra biztatták az embereket, hogy egyszerűen engedjék, hogy a kór a saját maga medrében haladhasson.

Vége?

A kortárs beszámolók szerint 1890. február elejére az influenza nagyrészt eltűnt az Államokból. Szerencsésnek vallhatták magukat az ottaniak, mivel míg világszerte körülbelül egymillió emberéletet követelt a pandémia, addig az USA-ban 13 ezer alatt tudták tartani a halálozási adatokat. A legtöbben, mintegy 2503-an New Yorkban hunytak el.

Az orosz influenza azonban nem tűnt el teljesen. A következő évtizedben többször is visszatért, bár nem mindenhol okozott akkora pusztítást, mint az első hullám, ugyanis a népesség egy része immunissá vált. Manapság az orosz influenzát – amely a 19. század utolsó nagy pandémiája volt – alig ismerik, mivel a három évtizeddel később felbukkanó, jóval súlyosabb spanyolnátha emlékezete elhomályosította a kórt. Ám tanulni érdemes lehet belőle.

1. Hidegrázás és fejfájás
2. Az első halál

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• A hatalom árnyékában: Kádárné különös története
• Számos véletlen következtében indult el Cseh Tamás karrierje
• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége