Egymillió éves ismeretlen arc Spanyolországban
2025. március 13. 14:07 Múlt-kor
Az Atapuerca-hegység barlangjaiban zajló több évtizedes ásatások során a kutatók egyre régebbi emberi jelenlétre utaló bizonyítékokat tárnak fel. A legújabb felfedezés Nyugat-Európa eddig ismert legkorábbi emberi maradványait tárja elénk, olyan kihalt emberfaj arccsonttöredékeit, amely 1,2–1,4 millió évvel ezelőtt élt. A lelet új lehetőségeket nyit a korai emberi populációk elterjedésének és fejlődésének megértésében.
A Homo antecessor koponya rekonstrukciója a Museu d'Arqueologia de Catalunya-ban (Barcelona, Spanyolország) (Illusztráció)
Korábban
A spanyolországi Atapuerca-hegység barlangrendszerében közel 50 éve zajlanak szisztematikus régészeti ásatások. Ezek során egyre régebbi emberi jelenlétre utaló bizonyítékok kerültek felszínre. A kitartó kutatómunka eredményeként több százezer évvel korábbi emberi nyomok is előkerültek – még azelőtt, hogy a modern ember (Homo sapiens) egyáltalán létezett volna.
A legkorábbi nyugat-európai emberi maradványok
A Nature folyóiratban megjelent legújabb kutatásban újabb atapuercai felfedezést mutattak be: a valaha Nyugat-Európában talált legkorábbi emberi maradványokat. Eddig ismeretlen emberfaj arccsontjainak töredékeit fedezték fel, melyek 1,2–1,4 millió évvel ezelőttről származnak.
2022-ben, az éves ásatási szezon során több csonttöredéket tártak fel a Sima del Elefante (Elefántgödör) nevű barlangban. A maradványok egy felnőtt ember középső arcának bal oldalát jelentik.
2008-ban ugyanezen a lelőhelyen egy több mint 1,1 millió éves emberi állkapocscsontot fedeztek fel. Az újonnan talált töredékek mintegy két méterrel mélyebb rétegből kerültek elő, ami arra utal, hogy még régebbiek.
A felfedezés óta több mint két év telt el a maradványok részletes vizsgálatával. A cél az volt, hogy meghatározzák, melyik ősi emberfajhoz tartoztak, és jobban megértsék ezeknek a rég kihalt rokonoknak az életmódját és környezetét.
Melyik fajhoz tartozhat az arc?
A Sima del Elefantétól nem messze fekvő Gran Dolina lelőhelyen feltárt fosszíliák alapján tudják, hogy Atapuerca térségét egykor a Homo antecessor nevű emberfaj népesítette be. A H. antecessor maradványainak kormeghatározása szerint 850 000 évvel ezelőtt éltek a régióban.
Az új arcfosszília kapcsán az első kérdés az volt, hogy vajon a H. antecessorhoz tartozik-e. Ennek a fajnak viszonylag modern megjelenésű arca volt, aránylag egyenes állású, nem pedig a korábbi fajokra jellemző erősen lejtős forma. Az újonnan feltárt arccsontok formája azonban nem egyezik a H. antecessoréval.
Összehasonlították a maradványokat más ősi hominin csoportokkal, például a grúziai Dmanisi lelőhelyről származó fosszíliákkal, amelyeket körülbelül 1,8 millió évvel ezelőttre datáltak. A Sima del Elefante arca azonban eltér a dmanisi homininokétól, különösen az orr formájában.
Van azonban némi hasonlóság a Homo erectusszal, az első emberfajjal, amely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt kezdett terjedni Afrikából Ázsiába – és most már úgy tűnik, hogy Nyugat-Európába is eljutott. A Sima del Elefante arccsontjának jellemzői, például a kiálló orr hiánya és a középső arc előreugró része, hasonlóságot mutatnak a H. erectusszal.
Azonban a fosszília egyes kulcsfontosságú részletei még hiányoznak, ezért egyelőre a Homo aff. erectus kategóriába sorolják. Ez azt jelenti, hogy a maradványok közel állnak a H. erectushoz, de nem rendelkeznek minden, rá jellemző tulajdonsággal.
A Sima del Elefanténál nemcsak emberi maradványokat, hanem kőeszközöket és állati csontokat is találtak. A szerszámokon és az állatcsontokon felfedezett vágásnyomok arra utalnak, hogy ezek az ősi emberek a barlangban dolgozták fel a vadászat során elejtett zsákmányt. A pollenek és kisebb állatok maradványai alapján azt is megállapítottuk, hogy nedves, erdős környezetben éltek.
A felfedezés jelentősége
A felfedezés új lehetőségeket nyit a nyugat-európai emberi települések eredetének és populációk dinamikájának megértésében.
A dmanisi fosszíliák bizonyítják, hogy a homininok legalább 1,8 millió évvel ezelőtt hagyták el Afrikát. A Sima del Elefante-i lelet arra utal, hogy néhány százezer éven belül elérték Európa legnyugatibb részét is. Sőt, az arcuk formája ez idő alatt változott.
Ez a felfedezés felveti a kérdést, hogy Atapuercában egy időben élhetett-e két különböző hominin-populáció. Vajon a H. antecessor és a H. aff. erectus együtt éltek? Vagy az egyik faj kihalt, mire a másik megérkezett?
Ha az utóbbi igaz, akkor mi vezetett az egyik faj eltűnéséhez, míg a másik fennmaradt? Ebben az esetben figyelembe kell vennünk azokat a tényezőket, amelyek a fajok kihalását és elterjedését befolyásolták.
Korábbi kutatások szerint a hominin-populációkat jelentősen befolyásolta az éghajlat és a környezeti tényezők. Az ősi emberek akkor terjedhettek el Európában, amikor a körülmények kedvezőek voltak, és eltűnhettek, amikor az éghajlat kedvezőtlenebbé vált.
A theconversation.com cikke alapján.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A fájdalomcsillapítás kínnal teli története tegnap
- Konstantinápoly felemelkedése tegnap
- Az Északi-sarkvidék 400 évig rejtett bálnavadász temetői olvadnak ki tegnap
- Egymillió éves ismeretlen arc Spanyolországban tegnap
- Kultúrát receptre – kísérleti projekt indult Svájcban tegnap
- Ferdinand von Zeppelin szerényen önmagáról nevezte el a "léghajók atyját" tegnap
- Több, mint nyolcmillió forintot is érhet az a gyűrű, amit egy nyugdíjas talált tegnap
- Mi a különbség a mumifikálás és a balzsamozás között? tegnap
