Konstantinápoly felemelkedése

II. Mehmed oszmán szultán bevonulása Konstantinápolyba (Illusztráció)

Negyven napon és negyven éjszakán át tartó ünnepség előzte meg a Római Birodalom új fővárosának, Konstantinápolynak a felavatását Kr. u. 330-ban. A negyvenegyedik napon, hajnalban, Konstantin császár részt vett a Szent Irén-templomban tartott misén, hogy frissen alapított metropoliszát a keresztény Igaz Kereszt szentségének ajánlotta, ezzel végérvényesen szakítva a régi "Urbs Aeterna" pogány többistenhitével. A hagyomány szerint az avatás napja hétfőre esett – az a nap, amelyhez a jó szándék kezdetét társítják. Ettől kezdve Konstantinápoly, amely háromezer kilométerre feküdt Itália szívétől, 65 évig a világ központja lett – mindezt Róma dicsőségének rovására.

A birodalom kettészakadása

Ez a kivételes státusz Kr. u. 395-ig tartott. Abban az évben, I. Theodosius császár halálát követően, hatalmas birodalma két fia, Honorius és Arcadius között oszlott meg. Ez a végleges kettéválás – a Keleti és a Nyugati Birodalom létrejötte – Konstantinápolyt az előbbi fővárosává tette, míg Róma visszanyerte régi státuszát, bár egykori nagyságát soha többé nem érhette el. Végül, Kr. u. 476-ban, Itália és az egykor dicső Róma is elbukott, amikor Odoaker germán vezér megdöntötte az utolsó római császár, Romulus Augustulus uralmát, és a birodalom romjain megalapította az Itáliai Királyságot.

Bizánc kivételes fekvése és jelentősége

Az út, amely Konstantinápolyt a Római Birodalom új központjává emelte, hosszú és összetett volt. Eva Tobalina ókortörténész "A selyemutak: Kelet és Nyugat találkozásának története" című esszéjében kifejti, hogy Bizánc múltja a Kr. e. 8. századig nyúlik vissza, amikor hellenisztikus telepesek alapították a várost. "A Márvány-tenger, a Boszporusz-szoros és az Aranyszarv által határolt háromszög alakú félszigeten épült, amelyet a Lico folyó is édesvízzel látott el" – írja. Ebből az előnyös földrajzi helyzetből könnyen ellenőrizni lehetett a Fekete-tenger és az Égei-tenger közötti vízi útvonalakat.

Bizánc stratégiai jelentősége különösen nagy volt, hiszen – ahogy Tobalina is kiemeli – "északról délre a sztyeppék és a Földközi-tenger, nyugatról keletre pedig Európa és Ázsia között teremtett kapcsolatot". Ezek az előnyök Rómából hiányoztak. Mindezen adottságok révén a város a Kr. u. 3. századra jelentős kommunikációs és gazdasági központtá fejlődött, és a világ egyik legkozmopolitább településévé vált.

A tetrarchia és a hatalmi harcok

Bizánc és Róma kapcsolata már a Kr. e. 2. században elkezdődött, de igazán jelentőségteljessé csak ezer évvel később vált. Az óriási birodalom politikai káoszba süllyedt, mivel ekkora területet egyetlen uralkodó képtelen volt hatékonyan kormányozni. Ennek megoldására Diocletianus Kr. u. 248-ban létrehozta a tetrarchia rendszerét. Ez alapján az "imperium" két nagy császár (augustus) vezetése alatt állt, akiknek alárendeltjei és kijelölt utódai (caesarok) voltak. A rendszer azonban hamarosan instabilnak bizonyult, és hatalmi harcokhoz vezetett Konstantin és Maxentius között.

Konstantin új fővárost keres

Tizenkét évvel Maxentius veresége után, Kr. u. 324-ben, Konstantin egyedüli császárrá vált, és új főváros építésébe kezdett. Olyan helyet keresett, amely fellendítheti a Balkán-régiót és a Földközi-tenger keleti részének gazdaságát. Ahogy Tobalina megjegyzi, "tudatában volt annak, hogy a keleti tartományok, amelyeket kevésbé érintettek a barbár támadások és a gazdasági válság, egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, és a birodalom súlypontja fokozatosan kelet felé tolódik". Bár több lehetséges helyszínt – például Tróját és Thesszalonikit – is mérlegelt, végül Bizánc mellett döntött.

Az "Új Róma" kialakítása

Nem ismert pontosan, mikor kezdődtek az építkezések, de valószínűleg Kr. u. 324 körül. "A várost hét dombra tervezték, tizennégy kerületre osztották, akárcsak Rómát" – jegyzi meg Tobalina. Nem véletlenül: Konstantin kezdettől fogva azt akarta, hogy az új főváros a régi Róma tükörképe legyen. Erős falakkal vették körül, központjában egy monumentális fórum állt, amelynek közepén egy hatalmas oszlop emelkedett, rajta Konstantin szobrával – hasonlóan a Traianus- vagy Marcus Aurelius-oszlophoz.

Konstantinápoly fénykora

A párhuzamok itt nem értek véget. Konstantin gondoskodott róla, hogy a lakosság ingyen vagy nagyon alacsony áron juthasson kenyérhez, ahogyan az Rómában is szokás volt. Felépíttette a "Milion" nevű diadalívet, amely az összes birodalmi út kiindulópontja lett, akárcsak Rómában a Miliarium Aureum. A hatalmas hippodrom a Circus Maximus méreteivel vetekedett, és görög szobrászok remekműveivel díszítették. A császár maga is rendkívüli jelentőséget tulajdonított Konstantinápolynak: fényűző palotát építtetett itt, és ezt a helyet választotta végső nyughelyéül.

Az örökség

Edward Gibbon szerint Konstantinápolyt "az újjászületett város" címmel illették, míg az ókori Róma mindig megtartotta elsőbbségét egykori nagysága miatt. Márványoszlopon álló rendelet "Második vagy Új Rómaként" nevezte el. Hat és fél évtizeden át Konstantinápoly valóban a birodalom új központja volt, ám fénykora végül feledésbe merült.

Az abc.es cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői