Elfeledett sorsok: spanyol matrózok a szovjet gulágon (folytatás)

Rabok és őreik az egyik Gulag-táborban 1925 körül (Illusztráció)

Korábban bemutattuk annak  az ötven spanyol republikánus matróznak a történetét, akikről évtizedeken át alig tudott a világ. Noha a spanyol polgárháború alatt együttműködtek a szovjet hatóságokkal, a Szovjetunió végül törvénytelenül letartóztatta őket. Több mint tizenöt évig sínylődtek a legrosszabb szibériai gulágon.

José Vicente García Santamaría felidézte nagyapja, Vicente emlékét, aki egy volt e foglyok közül. Őt 1954-ben Szibériából La Coruñába telepítették vissza, de soha nem tudott megszabadulni a rettegéstől. Élete végéig egy bőröndöt tartott az ágya alatt, arra az esetre, ha ismét eljönnének érte, hogy „visszavigyék egy koncentrációs táborba”.

A soha el nem múló félelem

Amikor García Santamaría kutatni kezdett az események után, rájött, hogy ez a trauma nemcsak a nagyapját érintette. Azok a bajtársai, akik túlélték a borzalmakat és hazatérhettek Spanyolországba, szintén mind előkészítettek egy bőröndöt a legszükségesebb dolgaikkal – mindig készen állva a legrosszabbra. A legfájdalmasabb az volt, hogy mindezt azok követték el ellenük, akiket korábban szövetségeseiknek hittek a spanyol polgárháborúban és a második világháborúban, a fasizmus elleni harcban.

A fogság közel húsz éve alatt a matrózok fele életét vesztette a harminc különböző koncentrációs és munkatábor valamelyikében. Az embertelen körülmények között élő rabok alig tarthatták a kapcsolatot családjaikkal, egészen a szabadulásuk előtti időszakig. A foglyok útja a fagyos Szibérián, a sarkkörön túl és a mai Kazahsztán területén át vezetett, ahol milliók haltak meg a Gulag-rendszer foglyaiként. Akik túlélték, egyöntetűen állították, a legszörnyűbb tábor a norilszki Norillag volt.

Norilszk, a fagyos pokol

Norilszk – mind a mai napig – a világ egyik legzordabb és legélhetetlenebb helye. Az állandóan tomboló északi szelek és a dermesztő hideg miatt ez a terület alig alkalmas emberi életre. Jelenleg mintegy 100 000 ember lakja, és ez a világ egyik legészakibb és legszennyezettebb városa.

Szibéria északi részén, a sarkkör felett fekszik, ahol az év 250 napján hó borít mindent. Januárban és februárban az átlaghőmérséklet eléri az -52 °C-ot. Ennek ellenére Sztálin uralma alatt a foglyokat kényszermunkára hajtották, függetlenül az időjárási viszonyoktól. A helyzetet súlyosbította, hogy évente két hónapon át a nap sosem nyugszik le. Ez lehetőséget adott a táborvezetésnek arra, hogy a kényszermunka időtartamát a végletekig kitolják.

A nikkel-, szén- és aranybányák, amelyeket egykor hadifoglyok és ártatlanul bebörtönzöttek építettek ki, ma is működnek – 24 órában, a legnagyobb hidegben is. A különbség csupán annyi, hogy a mai munkások rendkívül magas fizetést kapnak, modern védőruházattal és felszereléssel dolgoznak, évente három hónap szabadságot kapnak, és 45 évesen nyugdíjba mehetnek.

A múltban azonban mindez elképzelhetetlen volt. A második világháború előtt és után semmiféle védelem nem létezett. Becslések szerint több mint félmillió ember halt meg Norillagban a tábor 20 éves működése alatt.

Élet a gulágon: fagy, éhség és halál

A norilszki tábor 1935. június 25-én nyílt meg, és csak 1956. augusztus 22-én, három évvel Sztálin halála után zárták be. A szakértők egyetértenek abban, hogy ez volt a Szovjetunió történetének legkegyetlenebb koncentrációs tábora. A foglyok mindennapi élete elviselhetetlen volt, napi 1000 kalóriánál kevesebb élelmet kaptak, a barakkokban nem volt fűtés, az orvosi ellátás gyakorlatilag nem létezett.

A spanyol túlélők beszámolói szerint -40 és -50 °C közötti hőmérsékletben dolgoztatták őket. A munkanap reggel kétórás gyaloglással kezdődött a hóban, és este kilencig tartott, majd éjfél körül értek vissza a táborba. Hajnalban, öt órakor pedig újra kezdődött minden, megállás nélkül.

Pitusa Sánchez-Ferragut, egy volt fogoly lánya így emlékezett vissza: "A napok teltek, és az emberek bárhol meghaltak – munka közben, a latrinán, az ételért álló sorban. A hosszú sorban, amely a levest osztó ablakhoz vezetett, volt, aki merevre fagyott. Amikor a mögötte álló meglökte, hogy haladjon tovább, egyszerűen eldőlt – már halott volt."

A túlélők elmondása szerint alig volt ruházatuk, így újságpapírokat és kartonokat dugdostak a kabátjuk alá, hogy védjék magukat a hidegtől. Sérüléseiket ritkán, csak tíz-tizenöt naponta tudták bekötözni – ha egyáltalán.

Szibéria, a világ legnagyobb börtöne

Már a cári időkben is Szibéria volt a világ legrettegettebb büntetőkolóniája. Az óriási és elhagyatott vidék ideális hely volt arra, hogy politikai foglyokat és bűnözőket száműzzenek ide.

Norilszk, amelynek építését az 1920-as években kezdték meg, a Gulag-rendszer egyik központjává vált. A várost és a munkatáborokat zömében rabszolgamunkával építették fel – az első foglyok keze által. García Santamaría és Sánchez Illán így fogalmaz: "Norilszk túlélő város. Erőszakkal épült, és múltja sosem felejthető el."

Az abc.es cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2010

• Woodrow Wilson és a nők
• Mona Lisa a fontainebleau-i fürdőben
• Az elkábított válogatott
• Az első igazi First Lady
• A római kor ékszerei
• Egyet fizet, kettőt kap - Politikus First Ladyk a Fehér Házban
• Igazolt bornírtságok
• Wellness és fitnesz a Balaton partján