Egy 17. századi német orvos valódi tanulmányban értekezett a húsvéti nyúlról

2018. április 3. 14:45 Múlt-kor

A gyermekeket az esetek többségében valószínűleg jobban foglalkoztatják a húsvét vallásos aspektusainál a csokoládétojások. Honnan jött a húsvéti nyúl, és hogyan került kapcsolatba a lógós fülű állat a kereszténység egyik legszentebb ünnepével? A tojást tojó nyulak, mint sejthető, nem szerepelnek sehol az Újszövetségben, azonban – furcsa módon – a tudományos irodalomban fellelhetők.

Korábban

A húsvéti nyúllal kapcsolatos első írásos emlék egy 1682-ből való német orvosi tanulmánygyűjteményből való. Ebben található egy tizenhat oldalas disszertáció a húsvéti tojásokról, egy Johannes Richier nevű fiatal és a teológia iránt is érdeklődő orvos tollából. Ebben a műben Richier ír egy Osterhase, azaz „húsvéti nyúl” nevű, a nyugati német területeken ismert mesefiguráról, aki színes tojásokat tojik és rejt el a házban és a kertben, amit húsvétvasárnap találhatnak meg a gyerekek. Jó orvosként Richier főként egészségügyi figyelmeztetésül írt a nyúlról és tojásairól: „A fiatalok gyakran elveszítik egészségüket ezekkel a húsvéti tojásokkal” – írja, „mert lelkesen nyelik a tojásokat só, vaj, vagy bármi más ízesítés nélkül,” amelynek kellemetlen hasfájás a vége.

Richier figyelmeztetése ellenére a húsvéti nyúl népszerűsége tovább növekedett, és idővel Európa más részeibe, és a német bevándorlókkal Amerikába is eljutott. Ezalatt az idő alatt az eredetileg mezei nyúlként ábrázolt figura kicserélődött a szelídebb, aranyosabb házinyúlra, valamint kialakult a napjainkban is élő szokás, hogy a gyermekek fészket raknak a nyúl számára, hogy abba rakhassa tojásait.

Miért rak tojásokat a nyúl?

A Richier-féle első említés előtt nem követhető jól nyomon a húsvéti nyúl története, de valószínűleg a kereszténység előtti tavaszi termékenységünnepekben gyökeredzik. Sok ünnephez hasonlóan a húsvét is évszakváltásra esik. Habár a pontos dátum évről évre változik, mindig közel esik az északi félteke tavaszi napéjegyenlőségéhez, amely a tavasz és az év meleg időszakának kezdetét jelenti. A húsvét nyugati germán nyelvekben használatos neve (angolul Easter, németül Oster) vélhetően egy Ostara nevű pogány tavaszi fesztivál nevét őrzi, amelyen minden évben tiszteletüket fejezték ki egy termékenység-istennő előtt. Maga a tojás évezredek óta a termékenység szimbóluma, és legalább a középkor óta szokás őket díszíteni húsvétkor. Érthető módon az új életet (és ezáltal Krisztus feltámadását is) jelképezi.

A nyulak régtől fogva szaporaságukról ismertek, bár a történelem folyamán többször hibás következtetések által. Az ókorban például mind a római Plinius, mind a görög Plutarkhosz meg volt győződve róla, hogy a nyulak hermafroditák, és képesek hónapról hónapra nemet váltani. Van azonban egy szaporodással kapcsolatos tulajdonsága a nyulaknak, amely valóban figyelemreméltó: ez az úgynevezett szuperfetáció, amely azt jelenti, hogy a vemhes nőstény képes újra teherbe esni, mielőtt még kihordta volna a benne fejlődő utódokat. Természetesen az idők folyamán ez is okot adott félreértésekre: a nyulakról egykor elterjedt hiedelem volt, hogy képesek az önmegtermékenyítésre, így különös módon összekapcsolódtak a bibliai szeplőtelen fogantatás gondolatával. Ez feltűnő a reneszánsz kor művészetében: a nyulak gyakran tűnnek fel vallási témájú festményeken, mint a termékenység és tisztaság jelképei (erre jó példa Tiziano A Madonna és a nyúl című festménye).

Elmondható tehát, hogy mind a tojás, mind a nyúl magában foglalja a húsvét termékenységet és feltámadást egyszerre ünneplő aspektusait, és ebből az összefüggésből eredhet a tojásokat tojó húsvéti nyúl alakja, amelyről a 17. században már írásos emlék is keletkezett.