Diktátorok gyermekei
2015. március 18. 16:09
Hitler "eltitkolt zabigyereke"
A francia Jean-Marie Loret 1981-ben állt a nyilvánosság elé azzal a nagy port kavaró bejelentéssel, hogy ő Adolf Hitler házasságon kívül született fia. Az Apád neve Hitler című könyv szerzője négy évvel később hunyt el, így már nem tudta hitelt érdemlően bebizonyítani a vitatott családi kötelék tényét. A történet szerint Jean-Marie 1918 márciusában látta meg a napvilágot, s úgy nőtt fel, hogy semmit sem tudott feltételezett apja kilétéről. Anyja, Charlotte Lobjoie később örökbe adta fiát a Loret családnak.
Az ötvenes években Lobjoie tudatta fiával, hogy a Hitlerrel való rövid románcának gyümölcse; a fogantatásra egy átmulatott 1917. júniusi éjszakán került sor, mikor még csak 16 éves volt. A találkozás az első világháború idejére nyúlik vissza, amikor Hitler fiatal katonaként éppen a nő lakóhelyéhez közel, a franciaországi Seboncourtban tartózkodott.
Ahogy azt Lobjoie a fiával való párbeszéde során felidézte, Hitler gyakran elvitte őt a határba rövid sétákra, amelyek rendre rosszul végződtek, a „Führer” ugyanis olyan szónoklatokba kezdett, amit a lány nem nagyon értett; mint mondta, Hitler a dagályos beszédet németül, egy képzelt közönségnek adta elő. „Még ha tudnék németül, se tudtam volna követni, Ausztria, Bajorország és Poroszország története nem állt annyira közel hozzám” – így az asszony.
Apja személyének kiléte egész életében kísérte Jean-Marie Loretet, a férfi sohasem tudta feldolgozni, hogy a világ leggonoszabb emberének sarja; egész életében fáradhatatlanul dolgozott, csak így tudott ideiglenesen megszabadulni a lelkét szüntelenül gyötrő gondolattól. „Soha nem mentem szabadságra, húsz évig még moziban sem voltam”. A hetvenes években kereste fel ügyvédjét, akinek csak annyit mondott: „Én vagyok Hitler fia. Mondja meg, mit tehetek”.
Állítólag a férfi a kérdés tisztázására egy egész kutatócsapatot fogadott fel, amely egy történészből, egy genetikusból és egy grafológusból állt. „Mindenki ugyanarra a következtetésre jutott: Jean-Marie Loret valószínűleg Adolf Hitler fia” – fejtette ki az ügyvédje a francia LePoint-nak. Hitler ugyanakkor nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy fia született, inkább pénzt küldött Lobjoie-nak.
Az egyik bizonyíték a Wehrmacht tisztviselőitől származik, akik borítékban vitték az apanázst a nőnek, mikor a nácik megszállták Franciaországot. Sőt olyan festményt is találtak a nő padlásán, amelyen Hitler aláírása olvasható. Az 1985-ben elhunyt Loret gyermekeiről pedig úgy hírlik, hogy - mint állítólagos Hitler-unokák - bejelentették igényüket a Mein Kampf szerzői jogdíjából származó bevételekre.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


hidegháború
- Göröngyös úton a csillagokig – Az Apollo–1 tragikus tűzvésze
- A magyar nép, nem pedig a rendszer kapta vissza a Szent Koronát az Egyesült Államoktól
- A hidegháború végének kezdete, a máltai találkozó
- Amikor a világ a nukleáris armageddon szakadékának szélén táncolt
- Az Atlanti-óceán kis szigetén fordult meg a világ sorsa
- A CIA előzetes figyelmeztetése dacára nyerte meg a Szovjetunió az űrverseny első futamát
- A hidegháború törte össze a Los Angeles-i olimpiáról szőtt álmainkat
- Egy félsziget, két külön világ: az örök békétlenségre ítéltetett Korea
- Földön túli amerikai örömmámor, avagy így hódította meg a Holdat az Apollo–11 legénysége
- Azonnal megindultak a pletykák és összeesküvés-elméletek Rudolf herceg haláláról 12:50
- Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XVIII. 10:49
- Afrika minden veszedelmét leküzdötte a „Sziklatörő”, Henry Morton Stanley tegnap
- „Szavazz a Hazafias Népfrontra!” – amerikai megfigyelők az 1949-es választásokon tegnap
- A Húsvét-sziget egykori idilli állapotának mementói a rejtélyes óriás szobrai tegnap
- Ellenszélben egyezett ki a nemzet javára Deák Ferenc tegnap
- Bár ideiglenesen meghátrált, Canossa nem jelentette IV. Henrik vereségét az invesztitúraharcban tegnap
- Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XVII. tegnap