A leleplezett legenda – a női pápa mítosza
2025. október 12. 15:05 Múlt-kor
Évszázadokon át hitték, hogy a 9. században egy nő pápává választatott, majd egy körmenet közben gyermeket szült. A történet bejárta egész Európát, sőt pápai szertartások magyarázatává vált. A modern kutatás azonban kiderítette: Johanna pápa nem létezett – alakja a középkori fantázia és erkölcsi példázatok szülötte.

Illusztráció
Korábban
A legenda eredete – a nő, aki férfiruhában lépett trónra
A Johanna pápa-történet először a 13. század közepén jelent meg, több mint négyszáz évvel az állítólagos események után. Egy Jean de Mailly nevű domonkos szerzetes rövid krónikájában (kb. 1250 körül) bukkant fel a történet egy névtelen nőpápáról, aki férfiként élt, és pápává választatott. De ekkor még nem nevezték meg, és a szerző a 11. század végére (kb. 1099 körül) tette az eseményt.
A legenda igazi formáját csak évtizedekkel később nyerte el. Martinus Polonus, vagyis Troppaui Márton, a pápai udvar krónikása, 1277 körül írt munkájában átdolgozta a történetet: ő nevezte el a női pápát Johanna/Johannes Anglicus néven, és a 9. századra helyezte, közvetlenül IV. Leó pápa (847–855) és III. Benedek pápa (855–858) közé. Ez a változat terjedt el Európa-szerte, és vált a középkor „hivatalos” nőpápa-legendájává.
A középkor kedvenc története – erkölcs, szatíra és félelem

Martinus Polonus elbeszélése szerint Johanna, aki férfiként élt és papként szolgált, kiváló tudása és jámborsága révén jutott el a pápai trónig.
A legdrámaibb rész a körmenet, amikor a pápa hirtelen gyermeket szül – így lepleződik le. Egyes változatok szerint megkövezték, mások szerint száműzték, de minden verzióban az egyház megpróbálta eltitkolni a botrányt.
A történet a 14–15. századra hihetetlenül népszerűvé vált. Krónikák, kéziratok, prédikációk és népi történetek idézték, mint erkölcsi példázatot az egyház romlottságáról. A reformáció idején a protestáns szerzők – köztük Luther követői – átvették és felnagyították a történetet, az egyház képmutatásának bizonyítékaként.
A legenda még a pápaválasztási rítusokat is befolyásolta: sokan hitték, hogy a pápákat ezután „ellenőrző székre” (sedia stercoraria) ültették, hogy meggyőződjenek férfi mivoltukról. A valóságban ezek a márványszékek antik eredetű, szimbolikus trónok voltak, a pápa alázatát és emberi gyarlóságát jelképezve – semmi közük nem volt a nemi vizsgálathoz.
A történészek válasza – nincs hely Johanna pápának
A modern történettudomány szerint Johanna pápa nem szerepel egyetlen korabeli forrásban sem. A pápai listák pontosak: IV. Leót közvetlenül III. Benedek követte, megszakítás nélkül. A Liber Pontificalis, a pápai regeszták és a kortárs dokumentumok tanúsága szerint nincs időrés vagy hiányzó pápa ebben az időszakban. Más szóval: nem maradt hely egy titokzatos nőpápa számára.
A kutatók úgy vélik, a történet irodalmi konstrukció, amely a „nő, aki férfiként él” toposzból, középkori moralizáló elbeszélésekből és egyházi szatírákból keletkezett. Hasonló motívumot találunk például Szent Marina történetében is, aki férfiruhában szerzetesnek állt, hogy elkerülje a világi életet.
A legenda utóélete – a hatalom és a hit tükre
A Vatikán már a 15. századtól kezdve határozottan tagadta Johanna pápa létezését, de a legenda tovább élt a népi kultúrában. A reneszánsz és a humanista irodalom gyakran az elnyomott női tudás allegóriájaként értelmezte. A 19. század romantikus szerzői és a 20. század filmes adaptációi a női bátorság és tudás jelképévé tették.
Johanna pápa története ma már nem történelmi tény, hanem a középkori képzelet terméke – mégis fennmaradt, mert egyetemes kérdéseket érint: kié a tudás, meddig terjed a hatalom, és lehet-e a hit mögött emberi gyarlóság?
A női pápa sosem uralkodott Rómában, mégis uralja a képzeletet. A történet nem a tényekről, hanem arról szól, hogyan keveredik össze a hit, a hatalom és a vágy a legendákban. Johanna pápa alakja ma is arra emlékeztet, hogy a történelem nemcsak események, hanem emberi történetek gyűjteménye.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- 10 tény az Oszmán Birodalomról
- Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
- Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
- Előkerültek a mohácsi csata maradványai
- Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején
- Ősi hitvilág a natufi kultúrából 16:05
- Sárkányok Kabul felett - A Sámán Pajzs hadművelet nyomában 15:30
- 3600 éves bronzkori metropoliszt tártak fel a kazah sztyeppén 14:05
- Napóleon és Kuba: egy halotti maszk rejtélyes története 12:05
- Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül tegnap
- Arábia – az ősi illatok földje tegnap
- Léteztek-e női gladiátorok az ókori Rómában? tegnap
- Az afrikai szafarik titokzatos világa tegnap













