Legyen a történelem mindenkié

Nem volna szabad a történelemkönyveknek ennyire unalmasnak lenniük - provokálja makacsul pályatársait Simon Schama angol sztártörténész hosszú évek óta. A Columbia Egyetem tanárát, az egyéni látásmódjáról és lebilincselő stílusáról híres történészt szerencsére már a magyar olvasók is egyre jobban ismerik: két évvel ezelőtt jelent meg a francia forradalomról szóló Polgártársak című munkája. A brit Independent tegnap a történelemkönyvek stílusáról, olvasóiról és íróiról beszélgetett Simon Schamával.

A történelemből eltűnt a kaland

Simon Schama

Simon Schama - ki megnyerő stílusának és lebilincselő mondanivalójának köszönhetően az angol tömegmédiában is gyakran feltűnik - nem kevesebbel vádolja történész-kollégáit, mint hogy lapos, agyonjegyzetelt és érdektelen könyveikkel unalmassá teszik saját témájukat, tágabb értelemben pedig magát a történelmet. Schama arra buzdítja kollégáit, merítsenek ihletet a történetírás `aranykorából` - Gibbon, Macaulay és Carlyle idejéből. Schama szerint ugyanis - az előbbi szerzőkkel ellentétben - korunk történészei néhány kivételtől eltekintve már nem képesek a közönséget izgalomba hozni a múltról mesélt történeteikkel.
"A történelemből mintha elveszett volna a kaland" - panaszolja Schama. "Tudományunk már nem olyan érdekes és izgalmas, mint volt egykoron. Pedig csak egyvalamit kéne tennünk: felpiszkálnunk saját bátorságunkat." A történelem hanyatlásáért Schama egyértelműen a "szaktudományos történetírás pusztítását" teszi felelőssé, mely hemzseg az emészthetetlen adatoktól és a tudálékoskodó lábjegyzetektől, ám képtelen magát a történetet élvezetesen elmesélni.

Lord Thomas Babington Macaulay

A történész hamarosan új sorozatot indít a BBC-n, Zseniális történészek címmel - két korábbi, Anglia történetéről szóló BBC-sorozata már hatalmas népszerűséget hozott neki. Az új sorozat, mely a 18. és 19. század történészeit állítja példaként a mai historikusok és olvasóik elé, három kivételes tudóssal (Thomas Babington Macaulay, Edward Gibbon, Thomas Carlyle) egészen elmélyülten is foglalkozik.
"Macaulay volt az első történész, aki a történelmet valóban közel hozta a tömegekhez" - állítja a professzor. "Írásainak sodró lendülete volt, és roppant büszke volt rá, hogy tömegeket tudott szórakoztatni a tények legcsekélyebb feltupírozása nélkül. Carlyle pedig - nem kis részt kiváló drámai érzékének köszönhetően - még ma is üdítő olvasmány. Ha egy szobáról ír, olyan, mintha berúgná az ablakot, és az olvasót behajítaná pont abba a helyiségbe."

Az üdítő és ritka kivételektől eltekintve - akik között Antony Beevort és Niall Fergusont említette név szerint - Schama szerint a mai történelemkönyvek szerzői satnya és lapos munkákat produkálnak viktoriánus elődeikhez képest. "A népszerű, elbeszélő jellegű történetírás pedig sohasem halt ki teljesen. Az viszont erőteljesen rányomta a bélyegét, hogy a felkent, akadémikus történetírás úgymond leereszkedett hozzá, és meg akarta szabni, hogy hogyan és kinek a számára kell történelmet írni."

Mégis népszerűbb, mint valaha

Schama kétségkívül provokatív nézetei megosztják az angol kollégákat is. David Starkey tekintélyes cambridge-i professzor az egyetértők táborába tartozik. `Kétségtelen tény: a szaktudományos történetírás szörnyű. Egy csomó könyv nem más, mint élettelen lábjegyzet-tömeg. Tulajdonképpen fejjel lefelé kéne őket nyomtatni: a lap tetejére a lábjegyzeteket, alulra meg egy kis szöveget. A lábjegyzetelés persze nem új jelenség - az viszont, hogy fétisként kezeljük, igen.`
Starkey professzor, aki rendkívül népszerű sorozatainak köszönhetően az ország legjobban fizetett "tévétudósa" lett, hozzátette: "Mikor egyetemre jártam, a komolytalanság netovábbjának számított, ha valaki olvasható könyvet írt: a tudósokat arra nevelgették, hogy egymásnak írják a könyveiket. Jó időre ki is írták magukat a közönség érdeklődéséből. Az olyan áramlatok aztán, mint a revizionizmus, elképesztő leegyszerűsítésekre kényszerítették a történészeket, hiszen csak így tudták felvenni a versenyt, ha szembe akartak szállni az ilyen eszmékkel."

J. L. Nelson, a Schama által bírált "akadémikus" történetírás legfőbb műhelyének, a Royal Historical Society-nak az elnöke egyáltalán nem gondolja, hogy a történetírás ma rosszabb lenne, mint régen. "Eleve sokkal több dologgal foglalkozunk, rendkívül gyorsan nő a történelem számára érdekes témák száma. Aztán többen is vagyunk történészek, mint régen - úgyhogy a történelem népszerűbb, mint valaha. Kétsgtelen, hogy manapság másképp írunk, mint egy-kétszáz évvel ezelőtt. Szókincsünk nem oly bő és változatos, mint elődeinké, de ez nem jelenti azt, hogy ne írnánk érdekes dolgokról."


Schama kritikájáról még sokat fognak vitatkozni a brit történészek. Ám lássuk csak egy pillanatra, mit jelent angol viszonylatban a "közönség érdektelensége". Angliában soha nem adtak el annyi történelmi témájú könyvet, mint tavaly, s ez a szegmens a a szigetország teljes könyvforgalmának három százalékát teszi ki. A britek 1993-ban összesen 23 millió fontot költöttek történelmi könyvekre.