Összeállt Midász király íróasztala

Régészeknek több éven át tartó munkával sikerült megoldaniuk Midász fríg király sírjában talált fadarabok rejtélyét: a boróka, buxus és diófa darabokról kiderült ugyanis, hogy valamikor Midász király `íróasztalát` alkották - közölték török lapok.

Midász király sírja

Az amerikai és török régészekből álló csapatnak hat évre volt szüksége ahhoz, hogy megfejtse a rejtélyt. A fadarabokat történetesen már 1957-ben kiásták Midász király - Ankarától dél-nyugatra, Polatliban feltárt - sírjából.

Bármihez nyúlt, arannyá változott
Midász királyhoz számos görög monda fűződik. A gyerek Midász köré a hangyák búzaszemeket cipeltek, s ebből a jövendőmondók azt jósolták, hogy világéletében gazdag lesz. A király kívánságának Dionüszosz, a bor és a szenvedélyeket felszabadító mámor görög istene azzal tett eleget, hogy arannyá változtatott mindent, amihez az uralkodó hozzáért - egy asztalt is a rajta lévő ételekkel együtt.

Szamárfüles Midász
Egy másik monda szerint Apolló és egy szatír között kellett döntenie egy versenyben. Mivel Apolló ellen döntött, a zene istene Midász füleit szamárfüllé változtatták. Titkát csak a borbély ismerte, de nem bírta magában tartani. A mezőre ment és a nádasban kiadta a titkot, azóta susog a nádas.

A két kedves mitológiai történet könnyen elfeledteti, hogy Midász létező fríg király volt Anatóliában (740?-696).

Indogermán eredetű frígek
Hérodotosz szerint a frígek Keletről származtak, az ókori egyiptomiak a föld legősibb népének tartották őket. A történészek szerint azonban az indoeurópai nyelvet beszélő frígek a mai Észak-Görögországból a Hellészpontoszon át vándoroltak Kis-Ázsiába. A hettitákat legyőzve a mai Ankara közelében telepedtek le, s Midász király i. e. 738-ban itt alapította Frígiát. A fríg birodalom az i.e. VII. században érte el legnagyobb kiterjedését. A kelet-európai sztyeppe első ismert lovas népe, a kimmerek, a szkíták szorításában i.e. 696-ben megsemmisítették a frígek kisázsiai államát - Midász öngyilkos lett.

Ady Endre: Midász király sarja

Susogó nádak mezejében járok,
Királyi bottal csapkodok kevélyen
És zúg a nádas csúfondáros mélyen,
Királyi bottal valamerre járok.

Értem a titkot, a nádi beszédet,
Susog a nádas s én messzekiáltok:
Nádi világ, ím, megjött a királyod,
Midásznak sarja szállott, ím, elébed.
S bármint kacagtok léha, lenge nádak;
Hódolni fogtok új Midász királynak,
Hódolni fogtok bizonyosan nékem.
Mert szent az ősöm, szent királyi trónom:
Ősömet áldom, trónomat megóvom
Itt, a susogó nádak mezejében.
Hallod-e, nádas? Be szép a világ itt.

Áldalak, nádas, óh, áldalak, Élet.
Szépségedért, mely a vaknak világít;
Nyugalmadért, mely keresi a harcot,
Igazadért, mely süket fülbe harsog.
Áldom én mindazt, amit te adsz, Élet,
Nagy gyávaságod, mely kifog a hősön
S áldom Midászt: én szamárfüles ősöm.

Óh, király-ősöm, be szép dolog élni
Szamárfüllel és ős királyi bottal,
Lelkendező, bolond, részeg robottal.
Óh, király-ősöm, be érdemes élni
Itt, a susogó nádak mezejében.

Áldalak újra, hálásan, kevélyen,
Minden kis percért, amelyben örültem
És kacaghat itt a nádas körültem:
Úr és vidám lesz Midász sarja itten,
Kacagj csak nádas, én hiszek a hitben.

Akárhogy is, de gyönyörü a reggel,
Mely jönni fog majd hírrel, győzelemmel,
Szépek a dalok, melyek fognak zengni
És érdemes lesz őrjöngve szeretni
A csókos asszonyt, ki majd eljön értem.
Szépek a vágyak, az álmok, a tettek,
A csókok, melyek ezután születnek
S szent vagyok én e részeg mámor-vérthen.

Az el nem dalolt csodaszép daloknak,
A sohsem csókolt csókos asszonyoknak,
A csak álomban élő büszke tettnek,
A szép holnapnak, meg nem érkezettnek
Vagyok királya, vagyok büszke hőse,
Aki útálja a mát, ezt a holtat,
Kinek az álma a szent, titkos Holnap
S a szamárfüles Midász volt az őse.

ÚJ VERSEK, 1906