Száznegyven éve halt meg Madách Imre
Száznegyven éve, 1864. október 5-én halt meg Madách Imre író, költő, publicista, akadémikus és drámaíró, Az ember tragédiája című dráma megalkotója.
Nemzetőrség, osztrák fogság
1823. január 21-én Alsósztregován született. Családja még a XIII. században kapott nemességet. Nagyapja, Madách Gáspár, ügyvéd, a Martinovics-per vádlottjainak védője. Apja vezető közéleti személyiség volt Nógrád megyében. A műveltség és az irodalom szeretete nemzedékről nemzedékre szállt a családban.
Az édesapa korai, 1834-es halálát követően a megözvegyült édesanya, a szigorú és kemény akaratú Majthényi Anna egyedül nevelte Imrét és négy testvérét: Máriát, Annát, Károlyt és Pált. A kisfiúkorától fogva tüdőbajjal, köszvénnyel és szívbetegséggel küszködő Madách Imre tanulmányait magánúton végezte, vizsgázni pedig a piaristák váci gimnáziumába járt be. A beteges fiúcska oktatását az erélyes édesanya szívén viselte, jóvoltából nyelveket tanulhatott, és betekintést nyert a klasszikus és a modern irodalom világába.
1837 őszén két öccsével Pestre került, ahol először az egyetem filozófiai tanfolyamára iratkozott be, majd 1838-ban a jogi karon tanulva számos ismeretséget kötött. Eközben már verseket írt, korai szentimentális líráján Kölcsey hatása érezhető. Három verse - Az anya gyermek sírján, Templomban, és Szemei - 1839-ben jelent meg a Honművészben. Egy évvel később, 1840-ben Lantvirágok címmel napvilágot látott első verseskötete is. A negyvenes években írta a Csák végnapjai, a Férfi és nő, a Csak tréfa című drámákat, melyek közül a Csák végnapjai akadémiai dicséretben is részesült. Szintén ebből az időszakból származik a Krónika két pénzdarab sorsáról, az Ecce homo, valamint Hétköznapi történet című elbeszélése is.
Tanulmányai befejezését követően visszatért szülőföldjére, s megyei aljegyzőséget vállalt a liberális gondolkodású Sréter János alispán mellett Balassagyarmaton. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, de betegsége miatt egy évvel később, 1843-ban lemondott az aljegyzői tisztségről. Néhány ifjúkori fellobbanást követően megismerkedett Fráter Erzsébettel, a nagy múltú bihari nemesi család szabad szellemű és szabados viselkedésű lányával. A költő édesanyja leplezetlen ellenérzésekkel viseltetett fia választottja iránt, aki viszont fellázadt és 1845-ben feleségül vette kedvesét. Az anyós és menye közt feszülő feloldhatatlan ellentét, a sorozatos otthoni problémák elől Madách egyre inkább az írásba menekült.
1848 júliusában Nógrádban felállították a nemzetőrséget, ahová Madách rossz egészségi állapota ellenére jelentkezett. A harcokban ugyan nem vett részt, de szívvel-lélekkel kiállt a forradalom mellett. Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak a rejtegetése miatt a császári hatóság 1852 augusztusában letartóztatta, s ezt követően a pozsonyi vízikaszárnyában, majd a pesti Újépületben raboskodott. 1853 augusztusában visszatért családjához a csesztvei birtokra. Házassága megromlott: 1854. július 25-én feleségével közös megegyezéssel aláírták a válási okiratot. Madách Imre ezt követően három gyermekükkel (Jolán, Aladár, Ára) visszaköltözött anyjához Sztregovára.
A Tragédia bemutatóját nem érhette meg
1854-től elsősorban az irodalommal foglalkozott, ebből az időszakból származik A civilizátor, a Bach-rendszert gúnyoló, keserű hangvételű szatíra, valamint ekkor kezdett bele Mózes című drámájába is. 1861-ben visszatért a közéletbe: országgyűlési képviselő lett.
Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete fő művét - a hírnevet és Arany János barátságát magával hozó - Az ember tragédiája című drámát, amelyet alig több mint egy év alatt, 1860. március 20-án fejezett be. A kéziratot Arany Jánosnak küldte el átnézésre. Arany néhol túl nyersnek érezte a szöveget, s mintegy ezer sort javított a 4140-ből. Noha ezek látszólag csak apró módosítások voltak - egyes kutatók véleménye szerint - filozófiailag mélyen érintették a mű gondolatrendszerét. A nyelvi és verselési javításokat figyelembe véve a mű első kiadása 1862. január 16-án látott napvilágot, s már saját korában óriási népszerűségre tett szert. Szerzője az ember és az emberiség sorsának alakulására és magyarázatára tett kísérletet 15 színben, Ádám és Éva alakja köré fonva a történelmet.
A Tragédia a magyar irodalom legnehezebben értelmezhető alkotásai közé tartozik, eszmeiségének egyetemessége és gazdagsága sokféle értelmezési lehetőséget kínál mind a mai napig. Kiváló kritikusok és értekezők mondtak róla gyakran homlokegyenest ellenkező véleményeket; vitatják értékét, világnézeti állásfoglalását, különféleképpen határozzák meg műfaját.
Az ember tragédiájának sikere után az írót beválasztották a Kisfaludy Társaságba, majd 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A dráma színpadi bemutatását azonban már nem élhette meg, 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován.
Az ember tragédiáját először 1883. szeptember 21-én mutatta be a Nemzeti Színház Paulay Ede rendezésében, a halhatatlan darab 1500. előadására 2000. április 7-én került sor.
A Duna partján újonnan felépült Nemzeti Színház 2002. március 15-én szintén a magyar irodalom egyik leggyakrabban idézett nagy klasszikusának örök érvényű remekművével, Az ember tragédiája díszbemutatójával nyitotta meg kapuit.
(MTI Panoráma - Sajtóadatbank)
