Hatalmas római kori villagazdaságot tártak fel Horvátországban

Egyedülálló, mintegy kétezer négyzetméteres ókori római épületegyüttes, egy elit lakóövezettel is rendelkező mezőgazdasági feldolgozóközpont maradványait azonosították horvát régészek a dalmáciai Split szélén fekvő Mostine városrészben. A feltételezések szerint az első századból származó, jó állapotban fennmaradt komplexum kivételes bepillantást enged az ókori Salona városát kiszolgáló, intenzív mezőgazdasági termelésbe és az elit társadalmi réteg életmódjába.

A régészeti feltárásokat egy új építkezés – a Bauhaus áruházlánc tervezett bővítése – előzte meg, mivel a területen már 2011-ben is találtak apszissal rendelkező ókori épületrészeket és sírokat. A munkálatokat vezető Eduard Visković, a Kantharos igazgatója szerint a csapat azonnal az első próbafúrásnál egy hatalmas bejárati küszöbre bukkant, amely egy hat nagyméretű – a legnagyobb 300 négyzetméteres – helyiségből álló komplexumba vezetett. Bár a folyamatosan beszivárgó talajvíz hátráltatta a négy hónapig tartó munkát, a mintegy másfél méter magasan fennmaradt, jó állapotú vakolattal borított kőfalak strukturált képet adnak a létesítményről.

A feltárt leletanyag egyértelműen bizonyítja az épület mezőgazdasági profilját, különös tekintettel az olívaolaj előállítására. A régészek azonosították az olajbogyó préseléséhez használt berendezés tartóoszlopait és alapjait, a folyadékot kisméretű medencékbe, ciszternákba vagy tárolókba vezető csatornákat, valamint nagyszámú amforatöredéket.

A gazdasági funkciók mellett az épületegyüttes luxus lakóterekkel is rendelkezett, amely a tehetős birtokos magas életszínvonalára utal. Ezt igazolják a feltárt mozaikkockák – köztük színes és üvegből készült darabok –, az üvegedények, a konyhai kerámiák, valamint a 2. és a 6. század közötti időszakból származó érmék. Az épület bejáratától egy negyven méter hosszú, masszívan alapozott ókori út vezet északi irányba.

A mostinei lelet a dalmát tengerpart ókori központja, Salona (a mai Solin) vonzáskörzetének egyik legjelentősebb eddig ismert agrárbázisa. Salona, mint Dalmácia római provinciájának fővárosa, a birodalom egyik kulcsfontosságú metropolisza volt a térségben, jelentős lakossággal és infrastruktúrával. Az ilyen hatalmas kiterjedésű, komplex (lakó és termelő) funkciójú villagazdaságok biztosították az urbanizált központok folyamatos élelmiszer-, különösen olívaolaj- és borellátását.

A feltárás rávilágít a provincia fejlett vidékfejlesztési és technológiai színvonalára a római császárkor első évszázadaiban. A feltárási munkálatok befejezése után a romokat geotextíliával és kavicsréteggel fedik be a fizikai állagmegóvás érdekében.