Bujkálnia kell az amerikabarát katonáknak Laoszban

Négy évtizeddel ezelőtt, a vietnami háború idején a CIA több ezer harcost toborzott, hogy a kommunisták ellen harcoljanak. Ezek a katonák még ma is a laoszi dzsungelben bujkálnak.

Az elfeledett hadsereg katonái

`Ha megadnám magam, megbüntetnének. Soha nem nyerhetek bocsánatot. Nem élhetek a dzsungelen kívül, mert az amerikaiak oldalán harcoltam` - mesélte a lap tudósítójának Xang Yang, a ma 58 éves egykori harcos. Yang négy másik veteránnal, a feleségekkel, 50 gyerekkel és unokával a Mekong folyótól keletre fekvő dombok között tengeti életét. A sűrű mélyén rejlő szegényes táborhelyük 15 órányi gyaloglásra van a legközelebbi kövezett úttól. A dzsungel tele van patakokkal, amelyek monszun idején hatalmas áradattá duzzadhatnak.

A kis csoportot az idén már kétszer megtámadta a laoszi hadsereg. Szeptemberben a katonák megöltek egy ötéves kisfiút, akit a táboron kívül temettek el, májusban egy asszony és kétéves gyermeke esett áldozatul a rajtaütésnek. A csoportnak rövid időközönként változtatnia kell a táborhelyét, hogy elkerüljék a támadásokat. Gyakran igen messze kerülnek a rizsföldektől és a falvaktól. Néha éjszaka bemerészkednek egy-egy faluba, hogy élelmet szerezzenek a velük rokonszenvező parasztoktól. Fegyvereiket és egyenruháikat a laoszi hadseregtől szerezték, amikor 1999-ben tűzharcba keveredtek velük.

A CIA 1961 és 1975 közötti laoszi hadművelete titkos akció volt, mivel Amerika az itteni katonai szerepvállalását titokban akarta tartani. Laoszban tehát nem voltak amerikai szárazföldi csapatok, de a CIA több ezer zsoldost fogadott fel a kommunista hatalomátvétel megakadályozására. A harcosok többsége a hmong etnikai kisebbségből került ki, a becslések szerint a dzsungelben rejtőző veteránok és családjaik száma néhány száztól néhány ezerig terjed. Sorsuk az utóbbi években került a figyelem középpontjában, amikor emberjogi csoportok kezdtek foglalkozni velük. Eddig csupán egy tucat embernek sikerült kapcsolatba lépnie velük. Nemrégiben egy amerikai újság két munkatársa látogatta meg őket.

Az újságírót és a fényképészt lelkesen fogadták. Sokan sírva fakadtak, és Amerika segítségéért könyörögtek. Azt állították, hogy a háború 1975-ös befejezése óta nem láttak nyugati embert errefelé. Az öt veteránnak mind rokonai élnek az Egyesült Államokban, bár már egyre kevésbé reménykednek abban, hogy újra láthatják őket. Yang azt reméli, hogy Washington "visszajön, és segít a régi katonáinak elhagyni Laoszt, és Amerikába menni."

Az emberi jogi csoportok beszámolói szerint egyenlőtlen küzdelem folyik az alig néhány fegyverrel rendelkező volt CIA zsoldosok és az őket elűzni akaró laoszi hadsereg között. Az Amnesty International márciusban kiadott jelentésében az áll, hogy a laoszi csapatok az elmúlt években többször is megtámadták az észak-laoszi dzsungelekben bujkáló veteránokat és családjaikat.

"A jelentés igen hihető, és tudjuk, hogy a biztonsági erők megsértik az emberi jogokat. Azt viszont nem tudjuk megmondani, ki adta le az első lövést" - véli egy amerikai diplomata. Az amerikai külügyminisztérium jelentése is arról számol be, hogy a laoszi hadsereg minden eszközzel igyekszik felszámolni a hmong harcosok szétszórtan fekvő rejtekhelyeit.

A kormányzati cinizmus áldozatai

A laoszi kormány, félve attól, hogy a konfliktus híre rossz hatással lehet az ország virágzó idegenforgalmára, tagadja az összecsapások tényét, vagy hogy CIA veteránok lennének a dzsungelekben. `Nincsenek hmong harcosok a dzsungelekben. Nincsenek összecsapások. Országunkban békés a légkör, ahogy az az utazások során is észlelhető. Yang és csoportja valószínűleg banditák` - állítja a laoszi külügyminisztérium szóvivője.

A veteránoknak dolgát az sem könnyíti meg, hogy semmilyen írásos bizonyítékuk nincs arra, hogy a CIA alkalmazásában harcoltak a háborúban. Ismerik azonban az általuk védett terület CIA kódját, és néhány velük harcoló amerikai nevét: `Mr. Tony` például a CIA hadműveletet irányító Tony Poe lehetett, aki 2003-ban hunyt el. Sokuk testében még ma is látható a robbanó lövedékek nyoma, egyikük lába pedig az 1971-es harcok során sérült meg.

A CIA eredetileg azért fogadta szolgálatába a hmong harcosokat, hogy támogassa az akkori laoszi kormányt a kommunista felkelők elleni harcában. Később, a vietnami háború idején, az volt a feladatuk, hogy a Ho Si Minh-ösvényként ismert útvonal laoszi részén elfogják az utánpótlást szállító konvojokat.

"A hmong harcosok rendkívül bátrak voltak. Sokkal kitartóbban harcoltak, mint a többi törzsi csoport. Megtartották a rájuk bízott területet" - emlékszik vissza Colin Thompson, CIA tiszt, aki 1963 és 1966 között harcolt Laoszban. Thompson intézte a hmong katonák fizetését. Rokonszenvvel viseltetik a sorsuk iránt, de úgy véli, Amerikának nem kötelessége gondoskodni róluk. "Nem kényszerítettük őket semmire. Meg akarták védeni magukat, mi csak az eszközöket biztosítottuk hozzá."

A hmong katonák azonban nem így gondolják. A háború végén sokan becsapva érezték magukat. A veteránok ütött-kopott rádióik segítségével követni tudták az elmúlt évek eseményeit: a Vietnam és az Egyesült Államok közötti barátságot, Vang Poe, hmong tábornok letartóztatását, akit azzal vádolnak Amerikában, hogy meg akarta dönteni a laoszi kormányt. A veteránok számára ez felfoghatatlan, hiszen Pao mindig is azért kapta a fizetését a CIA-tól, hogy a kommunisták ellen harcoljon.

Yang és csoportja még mindig reménykedik abban, hogy létrejöhet egy demokratikus Laosz, de a kommunista kormány megdöntésében már nem kívánnak részt venni. Az 1975-ös kommunista hatalomátvétel utáni évtizedekben mintegy 250 ezer laoszi menekült, köztük 115 ezer hmong, költözött az Egyesült Államokba. A hmong kisebbség többsége Laoszban maradt, a városokban él vagy gazdálkodik.

A háború után sokuknak lehetősége volt menekültstátuszért folyamodni Thaiföldön, de inkább a dzsungelben maradtak. Az utóbbi években sok hmong Thaiföldre menekült, közülük 7800-an még mindig menekülttáborokban élnek. A Thaiföld és Laosz között újonnan kialakult baráti viszony azonban ezt a lehetőséget is elzárta.