Bocsánatot kértek az afrikai német mészárlásért

Namíbiába látogatva Lothar von Trotha, a herero nép 1904-es lemészárlásáért felelős német katonai parancsnok európai leszármazottai hivatalosan bocsánatot kértek ősük tetteiért.

Kárpótlást követelnek

Lothar von Trotha

A von Trotha család képviselői Alfons Maharero, a herero nép vezetője meghívására Namíbiába látogattak, hogy sajnálatukat fejezzék ki ősük tettei miatt. Alfons Mahararo annak a Samuel Mahareronak az unokája, aki 1904-ben a hererók lázadását vezette a német gyarmati uralom ellen.

"A von Throta család mélységes szégyent érez az 1904-ben történt szörnyűséges események miatt. Az emberi jogokat abban az időben lábbal tiporták. Bocsánatot kérünk, mivel mi viseljük Lothar von Trotha tábornok nevét. De nem csak hátra akarunk tekinteni, hanem előre is nézünk" - mondta Wolf-Thilo von Trotha, a herero néphez intézett beszédében.

A látogatás során Maharero jóvátételre szólította fel a német kormány: "Párbeszédet követelünk a jelenlegi német kormánnyal az igazságszolgáltatás ügyében." Wolf-Thilo von Trotha azonban azt hangsúlyozta, hogy "családunk nem lehet eszköze a német kormány felé megfogalmazott jóvátételi követelésnek". Ulrich von Trotha, egy másik családtag is azt emelte ki, hogy a család magánlátogatáson volt Namíbiában.

A német kormány sajnálatát fejezte ki a történtekkel kapcsolatban, de hivatalos bocsánatkérésre nem hajlandó, mivel az megnyitná az utat a kártérítési követelések előtt. Roman Herzog, német szövetségi elnök 1998-ban tett látogatást Namíbiában, de azzal az indokkal utasított vissza minden kártérítési igényt, hogy akkoriban még semmilyen törvény nem volt a "lázadók" és a civil lakosság védelmére, Németország pedig azóta is Namíbia legfontosabb segélyezője. Érveit azonban több kritika is érte.

Namíbia Európai Unióhoz delegált nagykövete a következőket vetette fel: "A herero nép azt olvasta, hogy a zsidóktól elvett aranyat visszaszolgáltatták, és az izraeli zsidókat kárpótolták. Ha mások kaphattak kárpótlást, akkor a hererók miért nem? Atyáinkat és anyáinkat úgy mészárolták le, mint az állatokat. Szomorú történet, a szörnyűségek, ahogyan a németek legyilkolták az embereket, kiéheztették őket, és koncentrációs táborokba hurcolták őket" - mondta Ujama Karuhumba emlékeztetve arra, hogy a fájdalom még mindig él a herero nép körében.

Az elmúlt években a herero nép pénzt gyűjtött, hogy még több könyv jelenhessen meg a németek elleni 1904-es háborúról. De is is történt az előző századfordulón Afrikában?

A gyarmati hadsereg népirtásai

Lothar von Trotha brutalitása már a hererók ellen elkövetett szörnyűségek előtt megmutatkozott. A német expedíciós hadtest tisztjeként Kínában részese volt a boxer lázadás leverésének. Később az újonnan alakult `Német Kelet-Afrikába` került, ahol a népesség megpróbálta útját állni a német terjeszkedésnek. A herero nép taktikája sikeresenek bizonyult, Von Trotha azonban új stratégiát dolgozott ki: az embereket a sivatagba kényszerítette, megmérgezte az ivóvizet, és azt a parancsot adta a német katonáknak, hogy lőjenek le minden férfit, nőt és gyereket, aki menekülni próbál. Sokan szomjan haltak.

Gyarmatosítás erőszakos eszközökkel

A német parancsnok azt a célt tűzte maga elé, hogy a hererókat a saját földjükön pusztíja el: "minden lázadó törzset kiirtok a vér és a pénz erejével. Csak egy ilyen tisztogatás után jöhet létre valami új. Minden hererónak el kell hagynia a földjét. Aki nem teszi, azt fegyverrel fogom kényszeríteni. Minden hererót, aki fegyverrel vagy fegyvertelenül a német határokon belül tartózkodik, lelőjük. Foglyokat nem ejtünk. Így határoztam a herero néppel kapcsolatban."

Hererók ezrei estek áldozatul von Trotha parancsának. Sokakat munkatáborokba kényszerítettek, ahol a kimerültség, az éhség és a betegségek végeztek velük. Bernhard von Bülow, német kancellár végül felmentette von Trothát a parancsnokság alól, de az intézkedés már késve érkezett: a hereró nép a háború előtt mintegy 80 ezer emberből állt. 1911-re csupán 15 ezren maradtak.

A gyarmatosítás idején a bennszülött nőket és lányokat rendszeresen megerőszakolták a német katonák. Eugen Fischer, antropológus és a fajok egészségtanával foglalkozó tudós, kísérleteket végzett az erőszak révén született gyerekekkel, és azt terjesztette, hogy ezek a gyerekek alsóbbrendűek apáiknál. Kísérleti eredményeit egy könyvben foglalta össze, amely Adolf Hitler számára is útmutatásul szolgált.

Akik életben maradtak: herero menekültek

Von Trotha nem elégedett meg a herero nép kiirtásával, hanem a nama nép ellen is támadást indított. 1905. április 22-én a következő nyilatkozatot adta ki: "Azokat, akik nem adják meg magukat, és német területen tartózkodnak, lelőjük. Azok, akik a lázadás kezdetén, fehéreket öltek meg, vagy erre parancsot adtak, életükkel fizetnek tettükért. Azokra, akik még harcolnak, ugyanaz a sors vár, mint a hererókra, akik azt hitték, hogy győzhetnek a nagy Német Birodalom és a német nép ellen. Kérdem én, hol vannak most a hererók?"

Voltak, akiknek ez nem tetszett: Hendrik Witbooi, a namák vezetője, visszautasította a német fenyegetést, és szembeszállt a megszállókkal. Mintegy 10 ezer nama vesztette életét a harcok során, és kb. 9000-en kerültek táborokba. A hereo népet Samuel Maharero vezette a németek ellen folytatott háborúban. Maharero kezdetben kapcsolatban állt a német kormányzattal, de miután német farmerek megtámadták a hererókat, és elhurcolták őket a vasútépítkezésre, megszakította a kapcsolatot. Maharero titkos tervet készített a német hatalom megdöntésére, ami az elején sikeresnek bizonyult. Lothar von Trotha vérdíjat tűzött ki a fejére.

Maharero a mai Botswana területére vezette az életben maradottakat, és ott is halt meg. Testét később visszavitték szülőhelyére, ahol ünnepélyesen ősei közé temették. Ma Namíbia nemzeti hősének számít, akiről a Herero Napon minden évben megemlékeznek.