Kommunista turizmussal értelmezik újra Vietnam múltját

Ho Si Minh-városban (a volt Saigon) hamarosan egy 6,3 méter magas bronzszobrot emelnek Thich Quang Duc, buddhista szerzetes emlékére.

A kommunista vezetés gyarmati nosztalgiája

A revizionista újraértelmezésben a több évtizedes gyarmatosítás ellen küzdő Vietnam forradalmi múltja háttérbe szorul, és előtérbe kerül a nyugattal való azonosulás és az amerikai háborúval való megbékélés. Az új történelemszemlélet néhány külföldi látogatóra kicsinyíti a konfliktust, és felülemelkedik a meglévő ellenségeskedésen.

Bár az államilag irányított turizmus még ma is sokszor használja az `idegen agresszor` kifejezést, de azt már csak ritkán azonosítják közvetlenül az amerikaiakkal. A turisztikai ipar pedig helyreállítja és átnevezi a gyarmati kor szállodáit, épületeit és utcáit, hogy újjáélessze a turistabarát gyarmati nosztalgiát és hangulatot - írta a Washington Post.

A többmillió dolláros marketingkampány célja a külföldiek figyelmének felkeltése az "új" Vietnam iránt, amely levetette a múltat, és az ősi hagyományokat nyugati hatással ötvözi. Az új szemléletet egy hatalmas, 13 hetes reklámkampánnyal népszerűsítik a CNN televízióban. Az "új" Vietnam a külföldön élő vietnamiakat (az ún. Viet Kieu-kat) is megcélozza, bemutatva, hogy ez az ország már nem azonos azzal, amelyet 1975-ben a déliek megadása után el kellett hagyniuk, félve a kommunisták megtorló akcióitól.

A kommunista uralom kezdetén az amerikai árucikkek és életmód hirtelen megszűnt a dél-vietnami modernizáció jele lenni. Épp ellenkezőleg: a kommunistákat ugyanolyan félelemmel töltötték el, mint a fel nem robbant aknák vagy mérgező vegyi hulladékok. Szerintük az amerikai befolyás "megmérgezte" sok millió fiatal vietnami lelkét. Az ország most azonban megnyitja kapuit a nyugat előtt, az idén csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, valamint kereskedelmi és befektetési megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal. A külföldön élő vietnamiak és Amerika közötti, egykor veszélyesnek tekintett szövetség most már jelentős piaci értéket képvisel a külföldre tekintő, piacorientált kommunista irányítású kormány számára.

Turisztikai szerepe lett

A helyzet iróniája viszont abban rejlik, hogy miközben a kommunista párt új történelemszemlélete sok előnnyel jár mind politikai, mind gazdasági téren, és javítja a kapcsolatot Amerikával, "a gyarmatosítás iránti nosztalgia éppen a kolonizáció visszatérését jelentheti" - írja Laurel Kennedy és Mary Rose Williams a vietnami turizmusról írott, nemrég megjelent elemzésükben. A gyarmati elnyomás ellen hajdan oly erősen küzdő vietnamiak gyermekei most a nyugat által irányított turisztikai iparból élnek: lassan megszokottá válnak az olyan hatalmas beruházások, mint Greg Norman, ausztrál profi golfjátékos 18 lyukú golfpályája, amelyet a Da Nang városának volt amerikai katonai bázisán építenek egy 350 szobás üdülőhely keretében.

Az állami ellenőrzés alatt álló turizmus bevételeit természetesen szétosztják a kommunista párt modernkori feudális rendszerén keresztül, és az ezt felügyelő számtalan minisztérium és bizottság tagjai közül kerülnek ki a projektek legnagyobb haszonélvezői.

Szelektív memória

Miközben a turisztikai ipar az ország vallási hagyományait hangsúlyozza, hogy minél több látogatót csábítson az ősi templomokhoz és pagodákhoz, a különböző vallások képviselői még mindig börtönben ülnek a társadalmi igazságosságot és vallásszabadságot követelő nézeteikért. A vallási csoportok ezért nem működnek együtt a hatóságokkal, és kénytelenek hitüket titokban gyakorolni.

A lángoló szerzetes 1963-ban

Thich Quang Duc, buddhista szerzetes szobrának felállítása tehát olyan kirívó ellentmondás, amelyet a külföldi turisták nem, a vietnamiak viszont érzékelni fognak. A kommunista vezetők azt próbálják megmutatni a külföldieknek, hogy az ország végre megbékélt a múltjával, belül azonban továbbra is elnyomják a független vallási csoportokat és korlátozzák a szólásszabadságot. Próbálkozásuk ráadásul elvonja a figyelmet Thich Quang Duc tettének igazi okáról.

A szerzetes tette bizonyos értelemben túllépett a valláson és a politikán, mivel a buddhizmusban az önpusztítás bűnnek számít. Önmaga elégetése azonban mások szenvedésének megváltásáért és az elnyomók szívének meglágyításáért történt, ezért önzetlen cselekedetnek minősül. A szerzetes önmaga feláldozásával harcolt az emberiség ellenségei ellen, ami akkor a saigoni rezsimet jelentette, ma pedig a kommunista kormánnyal azonosítható.

Az elmúlt évtizedekben a buddhizmus eszméit fokozatosan háttérbe szorították, és a konfuciuszi tanokkal váltották fel. A vallási vezetőket üldözték és fogságba vetették. A vallásszabadság így csak nyomokban létezik, és ezt a keveset is csak szigorú feltételek mellett engedélyezik. A kormány által bejegyzett és ellenőrzött vallási csoportok ugyan tarthatnak nyilvános istentiszteleteket, de szent helyeiket Ho Si Minh mondásaival kell díszíteniük, iskola utáni tanításaikat pedig tele kell tűzdelniük a szocialista forradalom történetével és dalaival.

Ennek ismeretében a kommunista párt terve inkább a folytatódó vallási elnyomás jeleként értelmezhető, mintsem az ország gyarmati és háborús múltjával való megbékélésként. A turizmusbarát Vietnam megteremtése és a szerzetes önfeláldozása között így éles szakadék húzódik.