Az NSZK hírszerzése tudott a berlini fal tervéről

Jól ismert tény, hogy a hidegháború idején rengeteg kém dolgozott az NDK-nak Nyugat-Németország területén: mintegy 6000, gyakran magas pozícióban dolgozó ügynök szállított rendszeresen információkat a keletnémet állam számára. Egy nemrégiben megjelent tanulmányból azonban kiderül, hogy a nyugat-németek sem maradtak el mögöttük kémkedés dolgában: 10 ezer keletnémet állampolgárt szerveztek be a hírszerzői szolgálatba - számolt be róla a Spiegel. Az NSZK Szövetségi Hírszerző Szolgálata (BND) még a berlini fal építésének terveiről is tudomást szerzett, de a bonni vezetők egyszerűen nem hitték el az erről szóló információkat.

Két német történész, Armin Wagner és Matthias Uhl "A BND a szovjet hadsereg ellen" című tanulmányukban tüzetesen megvizsgálták a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) 1949-es megalapítása és a berlini fal 1989-es leomlása közötti időszakra vonatkozó hírszerzési adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ügynökségnek több ezer keletnémet polgárt sikerült megnyernie a katonai hírszerzés számára.

A berlini falat 1961. augusztus 13-án húzták fel, de a keletnémet ügynökök már jóval előtte értesítették a tervekről bonni főnökeiket. A BND tudta, hogy valami történni fog júliusban és augusztusban, egy fal építését is valószínűnek tartotta, és erről értesítette a politikusokat is. Ők azonban nem akarták elfogadni ezt a lehetőséget, a BND pedig nem tudta pontosan megállapítani, mikor kerül sor az NDK lezárására. "Egy héttel a fal megépítése előtt körülbelül 60 ember tudta, hogy ez be fog következni" - mondta Wagner a lapnak.

A hidegháború idején a Kelet-Németországban folyó katonai hírszerzés életbevágóan fontos volt a Nyugat számára. A keleti blokk országai közül az NDK-ban állomásozott a legnagyobb létszámú szovjet haderő, mintegy 400 ezer katona. A Nyugat attól félt, hogy ez a hadsereg az NDK területéről támadást indíthat Nyugat-Németország és a NATO ellen, ezért feltétlenül szükség volt a katonai felderítésre. A nyugatnémet hírszerzés által beszervezett ügynökök rendszeres információt nyújtattak az NDK-ban folyó katonai tevékenységekről. Az üzeneteket rádión vagy az NSZK-ból érkező rokonokon keresztül továbbították a BND-nek, amely aztán tájékoztatta a kormányt és a hadvezetést.

Az ügynököket más-más dolgok motiválták a megbízás elfogadásában. Sokan kommunistaellenes meggyőződésből vállalták a kémkedést, mások kalandvágyból, családi kapcsolatok miatt, vagy éppen szívességből egy régi bajtárs kedvéért. Fizetést is kaptak, de ez nem volt olyan fontos, mert a nyugati pénzt úgysem tudták elkölteni az NDK-ban.

1961 előtt viszonylag könnyebb volt beszervezni az ügynököket, és hozzáférni az általuk összeszedett információkhoz. 1955-ben már 5000 keletnémet, főleg volt katona, dolgozott a BND-nek. A fal megépítése után a helyzet nehezebbé vált, de a hálózat már megvolt, és például egyetemi oktatókon vagy újságírókon keresztül folytatódott az ügynökök beszervezése. A bonni hírszerzés nagyban támaszkodott az NDK-ba látogató nyugatnémet turisták beszámolóira is.

A kémkedés természetesen a másik irányban is folyt. "Nyugaton az 1968-as nemzedék több tagja is szimpatizált a kommunista ideológiával, és hajlandó volt segíteni az NDK-nak" - mondta Wagner. Annak ellenére azonban, hogy az NSZK 4000-rel több kémmel rendelkezett az NDK-ban, mint fordítva, a keletnémetek sikeresebbek voltak a hírszerzés területén. A BND-nek soha sem sikerült ügynököket beépítenie a keletnémet kormányba, míg Bonn hemzsegett a kémektől. Közöttük a leghíresebb Günter Guillaume volt, aki Willy Brandt tanácsadójaként dolgozott, és 1974-es leleplezése után a kancellárnak is távoznia kellett.

A két történész számára az volt a legmeglepőbb, hogy a kémkedés mennyire áthatotta a mindennapi életet. A kémek nem profi ügynökök voltak, hanem háziasszonyok és diákok. "Kelet- és Nyugat-Németországot együtt kell kezelni. A több évtizedes szétszakadás ellenére a mindkét oldalon folyó kémkedés azt mutatja, hogy az emberek igenis szoros kapcsolatban álltak egymással."