Pontatlanságuk miatt szeretjük a történelmi filmeket
Hollywood minden évben előrukkol legalább egy historikus eposszal, amelyek történeti pontatlanságuk miatt gyakran váltják ki a történészek kritikáját.
A hősi eposzok pontatlansága
Gladiátor (2000)
A film: Russell Crowe és Ridley Scott egy római hadvezér, Maximus hősies történetét meséli el, akiből először rabszolga, majd gladiátor, végül pedig a császár legyőzője lett. A színész és a rendező megérdemelten nyerte el a közönség elismerését, amelyet aztán a hat évvel később készült Bor, mámor, Provence (A Good Year) című filmmel el is vesztettek. Ez persze nem probléma: már elkészült az American Gangster és 2009-ben érkezik a gonosz Robin Hoodról szóló Nottingham.
Pontatlanságok: A filmben nővére után vágyakozó, nyúlszájú fickóként ábrázolt Commodus valójában 13 évig kormányozta a Római Birodalmat (a filmben bemutatott alig pár hónap helyett). Bár a császár lelkesedett a gladiátori küzdelmekért, sőt, néha meg is jelent az arénában, halála mégsem ott következett be. Ugyanis egy Narcissus nevű birkózó gyilkolta meg, hogy megakadályozza a consuli cím felvételében.
Miért nem lett volna jó másként: Senki sem kíváncsi egy olyan Russel Crowe-ra, aki 13 évig tervezi a császár meggyilkolását, bár a császár tulajdonképpen nem is olyan gonosz, és végül egy birkózó gyilkolja meg. A néző emellett azt is szereti, ha a gazemberek némi vérfertőző viszonyt is fel tudnak mutatni.
Rettenthetetlen (1995)
A film: Mel Gibson első történelmi feldolgozása ígéretes pályafutás kezdetét jelenti. Később politikai témákat is felkavart: "Mel Gibson fejszével gyilkolja az angolokat" - írták A hazafiról. Hősei néha hosszúra nyúló kínzási jelenetekben tűntek fel, mint például a Passióban.
Miért nem lett volna jó másként: A film túldramatizálását nagyban befolyásolja a politikai helyzet érzékenysége, hiszen Wallace személye a mai napig a skót függetlenség egyik emblematikus figurája. Emellett egy hősi eposzban nem előnyös, ha a figura reálpolitikusi jellemvonásokkal is rendelkezik.
A hazafi (2000)
A film: Egy amerikai - akinek a házát idegenek támadják meg - megvadul, és mindenkit legyilkol, még azokat is, akiknek semmi közük nem volt a támadáshoz.
Miért nem lett volna jó másként: Nem biztos, hogy bárki is olyan filmet akarna nézni, amelyben a rosszfiúk ártatlan foglyokkal teli templomot gyújtanak fel; az pedig politikailag egyáltalán nem lett volna korrekt, hogy a jófiú szexuálisan bántalmazza a rabszolgáit, és sportot űz az indiánvadászatból.
Az ásító unalomtól a trollokig
Marie Antoinette (2006)
A film: Kirsten Dunst nem a modernkori Manhattanben nyafog és viselkedik önző módon, hanem a 18. századi Franciaországban.
Miért nem lett volna jó másként: A 18. századi orvosi beavatkozások ismeretében nem szeretnénk végignézni, amint a két főszereplő a fitymáról és annak eltávolításáról társalog. Az eseménytelen, dőzsölő hétköznapok hangulatának bemutatása viszont annyira hitelesre sikerült, hogy a film sokszor az unalom határait súrolja.
Amadeus (1984)
A film: A klasszikus kor bőrnadrágos Mozartja nagyokat szellent, nemesasszonyokkal hetyeg, miközben csodálatos zenét komponál Salieri legnagyobb bosszúságára, aki rengeteg időt fecsérel arra, hogy lerombolja Mozart munkásságát.
Miért nem lett volna jó másként: Az iszákos zeneszerző barátságos rivalizálása Salierivel körülbelül annyira lett volna szórakoztató, mint egy családi házivideó.
300 (2007)
A film: Frank Miller képregénye derűs izomkötegek, torz bölcsek és hatalmas szörnyek kíséretében került filmvászonra. Tény azonban, hogy a szerző a képregényben sem a történelmi pontosságot tekintette céljának, így ezt a filmen is igen nehéz lenne számon kérni.
Miért nem lett volna jó másként: Kérdezzük csak meg Oliver Stone-t és azokat, akik nagyot buktak a Nagy Sándorról szóló film hitelességével.
A leghitelesebb filmtől a legnagyobb rejtélyig
Artúr király (2004)
A film: Clive Owen, azaz Arturius szarmata lovasaival menti meg Guinevere-t, a pikt törzsfő lányát, hogy aztán közösen lépjenek fel a hódító és roppant gonosz angolszászok ellen.
Miért nem lett volna jó másként: Most őszintén: kit érdekelt volna egy római elöljáró reménytelen küzdelme az évtizedekig tartó bevándorlással szemben?
Apocalypto (2006)
A film: Mel Gibson rendezésében egy ősi civilizáció kel életre, amelynek tagjai eredeti maja nyelveken üvöltenek, majd digitális kézikamerák között rohanva száguldanak az őserdő és a poros nagyváros között. A rendező nem csügged: Boudicca icéneus királynő mellett örök álma a makkabeus-háborúk vászonra vitele, és Adolf Hitler félreértett apjának bemutatása mellett a rómaiak elleni zsidó háború véres mészárlása is kedves a szívének.
Miért nem lett volna jó másként: A film egy brutális, pusztulásra megérett kultúra bemutatása mellett gyakorlatilag nem szól semmiről. Ha a főszereplő menekülése közben - Mel Gibsonhoz méltó módon - mindenkit lemészárol, akkor az azért legyen, mert ki akarják tépni a szívét, nem pedig azért, mert fogságban tartják.
Szerelmes Shakespeare (1998)
A film: Az avoni hattyú találkozik múzsájával, és a saját műveiben is leírt eseményeket éli át. Igazi romantikus vígjáték, rengeteg shakespeare-i utalással, amelyek persze kellőképpen homályosak.
Miért nem lett volna jó másként: Jelentkezzen, akit érdekelne egy ismeretlenség homályába burkolózó, színdarabokat író átlagember!
Ön mit gondol? Milyen történelmi filmek kerülhetnének még fel a "pontatlan, de érdekes filmek" listájára? Észrevételeit itt megírhatja nekünk!
