Líbiai terroristáktól félt az amerikai elnök

A visszaemlékezések szerint a politikusok komolyan féltek egy hasonló támadástól. Ronald Reagan azt írja, hogy ő és tanácsadói 1981 novemberében, a Hálaadás ünnepe körül szereztek tudomást a cselszövésről, amely mögött Moamer Kadhafi (helyes magyar átiratban Moammer al-Kaddzáfi) líbiai vezető állt. A merénylők Kanadán keresztül jöttek volna az Egyesült Államokba, célpontjuk pedig Reagan elnök, George B. [valószínűleg George H.W. Bush alelnök], Al Haig [az akkori külügyminiszter] és Cap W. [valószínűleg Caspar Weinberger, az akkori védelmi miniszter] lett volna.

Néhány nappal később összeült a Nemzetbiztonsági Tanács, hogy megvitassa a Kadhafi-ügyet. "Semmiféle döntést nem hoztunk, csak annyit állapítottunk meg, hogy nem tehetünk semmit addig, amíg megoldást nem találunk az 1700, Líbiában dolgozó amerikai problémájára." Írásában Reagan csak néhányszor utal az állítólagos összeesküvésre, de naplója arra emlékeztet, hogy a terrorizmus veszélye - és az erre adandó megfelelő válaszlépés nehézsége - nem szeptember 11-ével kezdődött.

Mennyire volt komoly a líbiai veszély? A Reagan-kormányzat egyik volt tisztviselője azt nyilatkozta a Newsweek című hetilapnak, hogy a hírszerzési jelentésekből egy széles körű összeesküvés képe bontakozott ki. A líbiaiak ugyanis azt tervezték, hogy a merénylőket Kanadán vagy Mexikón keresztül csempészik be az Egyesült Államokba, ahol fel kell venniük a kapcsolatot az országban élő líbiai diákokkal. Ezek a diákok segítettek volna a merénylet megszervezésében, majd a menekülésben. Az elfogott információkból az nem derült ki egyértelműen, hogy az elnököt vagy az egyik tanácsadóját szemelték ki célpontnak.

A terv előkészületei során a líbiai ügynökök elkezdték felvenni a kapcsolatot az Egyesült Államokban tanuló líbiai diákokkal, hogy segítőket toborozzanak a merénylethez. A terv azonban meghiúsult, mivel az egyik diák értesítette az FBI-t. A Reagan-kormány tisztviselői szerint a veszély elég nagy volt ahhoz, hogy az elnöki tanácsadókat testőrök őrizzék, holott normál esetben nem volt rájuk szükség.

A Reagan-kormányzat ideje alatt több konfrontációra is sor került Kadhafi Líbiájával: líbiai ügynökök felrobbantottak egy amerikai katonák által látogatott berlini diszkót, majd az amerikaiak bombát dobtak Líbiára, amelynek során Kadhafi örökbefogadott lánya is életét vesztette; végül 1988. decemberében a skóciai Lockerbie felett felrobbant és lezuhant a PanAm 103-as járata, a tragédiáért egy líbiai ügynököt ítéltek el. (Egy másik líbiai vádlottat felmentettek a skót bírák.)

A történelem különös fintora, hogy Kadhafi szeptember 11. után fontos része lett az amerikaiak terrorizmus elleni harcának, amikor George W. Bush megpróbálta meggyőzni a terrorizmust támogató országokat, hogy mondjanak le erről a taktikáról, és hagyjanak fel az erőszakkal. Irak amerikai megtámadása után néhány hónappal Kadhafi lemondott atomterveiről és a tömegpusztító fegyverek gyártásáról. Líbia ezenfelül támogatja az Egyesült Államokat és szövetségeseit a terrorizmus elleni világméretű küzdelemben. Ennek fejében a Bush kormányzat törölte Líbiát a terrorizmust államilag támogató országok hivatalos listájáról.