Életre keltik a közel-kelet leghíresebb hadiútját

Hét évvel a munkálatok megkezdése után nyitotta meg kapuit az 50 millió egyiptomi fontból épült, kétemeletes Al-Arish Nemzeti Múzeum (ANM) a Sínai-félsziget északi részén.

Ötezer éves katonai örökség

A múzeum tervei már 1994-ben elkészültek - nem sokkal azután, hogy az izraeli megszállás idején elvitt sínai régészeti gyűjtemény visszakerült -, de az alapkőletételre csak 1998-ban került sor. Az anyagi eszközök hiánya további négy évvel késleltette az építkezést. 2002-ben azonban az egyiptomi kulturális minisztérium úgy döntött, hogy az ország felbecsülhetetlen értékű kincseinek megóvása érdekében kiemelt figyelmet fordít a kulturális intézményekre. A tervek szerint optimális környezetet kell biztosítani a kiállított tárgyaknak, és tehermentesíteni kell a túlzsúfolt, nagyobb múzeumokat. Az elképzelések fényében az Al-Arish befejezése is napirendre került.

A 2500 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkező épület 1500 gondosan összeválogatott tárgy segítségével mutatja be a Sínai-félsziget történetét a predinasztikustól az iszlám korig. A tárgyakat nyolc egyiptomi múzeum bocsátotta a rendelkezésre: az Egyiptomi, Kopt és Iszlám Múzeum (Kairó), a Visszakapott Régiségek Múzeuma, a Görög-római Múzeum (Alexandria), a Sínai Történelmi Múzeum (Taba), a Port Said Múzeum és a Beni Sweif muzeológiai raktár (Ashmounein).

A kiállításon láthatók még a Sínai-félszigeten talált leletek, pl. a Hórusz-hadiút feltárásai Kelet-Quantarából, és Tel Basta kincsei a Nílus deltájából. A második emeleten könyvtár és egy 50 férőhelyes mozi kapott helyet, míg a múzeum kertjébe egy 250 férőhelyes szabadtéri színházat, egy kávézót és egy parkolót is terveztek. A textíliák, kövek, fémek és fényképek helyreállítását a legkorszerűbb technikával felszerelt laboratórium szolgálja, míg a múzeum alagsorában a beduin kézművesség termékei láthatók: hagyományos ruházat, bambuszból készült kosarak és tálak.

Az épület a félsziget északi részén található Al-Arish keleti végén, a Néprajzi Központtal szemben található, ahol 1979-ben felhúzták az egyiptomi zászlót, miután az izraeli csapatok elhagyták Sínai ezen részét. Körülötte egy 16 ezer négyzetméteres fákkal és növényekkel borított kert terül el.

A múzeum bejáratánál lévő hosszú márvány feljárón egyiptomi szobrok köszöntik a látogatókat, élükön II. Ramszesz hatalmas szobrának másolatával. Az előcsarnokban az Egyiptomot és Ázsiát összekötő Hórusz kereskedelmi és hadiút modellje segítségével megismerhetjük Al-Arish hadtörténetét és katonai erődjeit. A Hórusz úton az elmúlt évezredekben több mint 50 hódító hadsereg vonult végig. III. Thotmesz és II. Ramszesz katonái nyugatról kelet felé, a hükszoszok, asszírok, Kambüszész perzsa hada, Nagy Sándor zsoldosai, Antiokhosz római légiói, és az Amr Ibn Al-Aas alatt harcoló arabok pedig keletről nyugat felé mentek hódítani. A kiállításon láthatók még háromdimenziós térképek az ókori Sínairól, csatajeleneteket bemutató táblák, és a Hórusz-hadiút ábrázolása a luxori Karnak-templom egyik falfestményén.

Zahi Hawass, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsának főtitkára elmondta, a múzeum a predinasztikus korszakból és a fáraók korából származó fegyvergyűjteményében fából készült nyilak, csontból készített kések és bumerángok, ősi egyiptomi kardok, egyenruhák, valamint az erődítmények és falak eredeti darabjai láthatók. A tárlat második része a hükszoszokkal, Egyiptom ellenségeivel foglalkozik, akik kelet felől rohanták le az országot. Itt a hükszosz királyok nevét tartalmazó festmények, kartusok és edények, valamint a világ legrégebbi lómúmiája kapott helyett. Kiállították az Egyiptom hadtörténetében, az ellenség kiűzésében és az ország újjáépítésében fontos szerepet játszó fáraók, például II. Ramszesz, III. Ramszesz és III. Thotmesz hatalmas szobrait. "Egyiptom a háború és béke országa" - mondja Mahmud Mabruk, a múzeum berendezője. A harmadik részleg ennek az ellentmondásnak állít emléket. Itt láthatók azoknak a híres fáraóknak a mellszobrai, akik békeszerződéseket írtak alá szomszédaikkal, például a hettitákkal szerződést kötő II. Ramszesz, III. Amenhotep és Horemheb. Ezt a gondolatot jelképezi Hathor, a háború és béke istenének három szobra is. A görög-római kort bemutató kiállítás aranyból készült harci maszkokat, fekete bikákat és harcosokat ábrázoló szobrokat tartalmaz. A kopt részleg ikonokat és domborműveket mutat be a szent családról, amint Egyiptomba menekülnek, és a gyermek Jézust ringató Máriáról. Ezenkívül itt látható néhány elefántcsontból és textilből készült tárgy is. Al-Arish az Egyiptomból Mekkába vezető zarándokút mentén feküdt, ezért az iszlámmal foglalkozó kiállításon látható az a szent Kába-kő számára készült, arany- és ezüstfonállal hímzett fekete terítő, amelyet Egyiptom küldött Mekkába Fouad király uralkodása idején. A kiállított tárgyak között vannak rácsos ablakok, színes üveglámpák, valamint ezüstből és rézből készült kardok. A második emeleten kapott helyet a sínai kereskedelem és kézművesség. A fazekasgyűjtemény a múzeum egyik legfontosabb gyűjteménye, amelyben nyomon követhetjük az egyiptomi agyagedények készítésének különböző fázisait, és megcsodálhatjuk a Szíriából és Palesztinából behozott hasonló darabokat.

A központi csarnokból még négy másik kiállító terem nyílik, ahol a látogató a sínai történelem különböző korszakaival ismerkedhet meg. "Az Al-Arish Nemzeti Múzeum nem hasonlít Egyiptom egyetlen más múzeumához sem"- lelkendezett az épületről Hoszni Faruk kulturális miniszter az Al Ahram Weekly című lapnak.

Pálmafák városa a Nílus-delta keleti kapujában

Az észak-sínai kormányzóság fővárosát a történészek gyakran nevezik a Nílus-delta felé vezető út keleti kapujának. Mozgalmas történelme számos katonai összecsapásról tanúskodik a fáraók korától egészen az 1970-es évekig. A város kereskedelmi és katonai jelentősége miatt Al-Arishból indult ki a híres Hórusz-hadiút, amely az ókori egyiptomi időktől egészen az ottomán korszakig fontos szerepet játszott. A vidék természeti kincsei szintén sok külföldit vonzottak ide a korai és az újabb korokban egyaránt.

A Középbirodalom végén a hükszoszok innen kiindulva rohanták le Egyiptomot és foglalták el a Nílus deltáját, ahol megalapították fővárosukat, Avariszt. Uralmuk csaknem 106 évig tartott (i.e. 1665-1569), amikor a 18. dinasztia egyik fáraója, I. Ahmesz (i.e. 1569-1545) kiűzte őket Egyiptomból. A 18. és 19. dinasztia uralkodói már felismerték a település stratégiai jelentőségét, és katonai csapatokat küldtek a térségbe, hogy kiterjesszék hatalmukat, és megvédjék a birodalmat a külső támadásoktól. A várost fallal vették körül, és több védelmi és kereskedelmi állomást hoztak létre.

A babiloniak nem tudták elfoglalni Egyiptomot, de a perzsák, miután megalapították birodalmukat, és meghódították Szíriát és Irakot, II. Kambüszész vezetésével legyőzték az egyiptomiakat. A harcok ekkor Al-Arish környékén folytak. I.e. 332-ben Nagy Sándor sikeres hadjáratot folytatott a perzsák ellen, majd Tel-Al-Farama (akkoriban Peluszion) felől Egyiptom földjére lépett, és elérte Kairót és Alexandriát. A Ptolemaiosz-korban Al-Arish a birodalom előretolt bástyája volt.

Békeidőben a város fontos kereskedelmi központ volt, a görög-római időkben pedig Alexandria után a második legforgalmasabb kikötővel rendelkezett. A Földközi-tenger keleti térségéből érkező hajók, valamint a Szíriából és Palesztinából jövő karavánok bort, olajat és mézet szállítottak a városba, ahonnan az árukat a Níluson és szárazföldi utakon vitték tovább Egyiptomba, ill. a Vörös-tengerhez.

A béke azonban nem tartott örökké. Az iszlám elterjedésével Amr Ibn el-Asz, arab hadvezér 639-ben Al-Arish irányából nyomult be Egyiptomba, ahol véget vetett a bizánci uralomnak. Szaladin (1138-1193) uralkodása idején Al-Arish az ország keleti katonai központja volt. Szaladin innen vezette csapatait a keresztesek ellen, ahogy később utódai El-Zahír Bajbarsz és Al-Halíl Kalaun (1290-1294) is tette. A Hórusz-hadiút volt tanúja I. Szelim oszmán uralkodó Egyiptom elleni támadásának is, aki 1516-ban az Aleppo melletti dabiki síkságon győzte le a mamelukokat.

1799 februárjában Napóleon francia csapatai foglalták el a várost. 1956-ban izraeli fennhatóság alá került, 1967-ben pedig a hatnapos háború során Izrael teljesen elfoglalta a Sínai-félszigetet, majd biztonsági okokra hivatkozva lerombolták az Al-Arishból a Szuezi-csatornához vezető vasútvonalat. 1979-ben az Izraellel kötött békeszerződés után a város visszakerült Egyiptomhoz.

A Hórusz-út régészeti hagyatéka

A Hórusz út kötötte össze kereskedelmi és katonai szempontból Egyiptomot és Ázsiát, az út mentén épült erődök pedig fontos szerepet játszottak az ország védelmében. Az első erődítmény Habuwa közelében épült agyagtéglából a hükszoszok ellen, akik Szíria felől nyomultak be a Delta-vidékre lovaikon és harci szekereiken. Akkoriban még nem létezett a Szuezi-csatorna, amely meggátolhatta volna előrenyomulásukat, így az i.e. 17. században sikerült elfoglalniuk Egyiptomot, és uralmukat mintegy 100 évig meg is tartották.

Erődök a sivatag homokjában

A hadiút és a delta egyik leghíresebb történelmi emléke a Pelusium (görögül Peluszion) közelében épített két kilométeres ókori védőgát. Az amfiteátrum oszlopai között sétálva krokodilcsontvázakat és csodálatos mozaikborítású római fürdők nyomait lehet látni. Pelusium a görög-római időkben szórakozóhelyként szolgált, ahová a magas rangú hivatalnokok jártak kikapcsolódni. A föld igen termékeny volt, mivel a Nílus egyik ága minden évben elárasztotta. Ez lehetővé tette a szőlő- és gyümölcstermesztést is. Pelusiumban készítették a világ legjobb borát, amely ismertté vált az egész görög-római világban. Az amfiteátrum helyreállítása még jelenleg is tart.

Az észak-sínai térség történelmi gazdagsága már jól ismert. Az első ásatásokat J. Cledat francia tudós végezte 1909 és 1914 között, amikor terveket készítettek egy csatorna építésére - mintegy 168 ezer hektár földet akartak művelés alá vonni -, ekkor azonban világossá vált, hogy a térség régészeti lelőhelyei el fognak veszni, ha nem fordítanak rájuk figyelmet.

Al-Arish a levegőből

Az Egyiptomi Régészeti Szervezet (EAO) francia tudósokkal együttműködve 1980-ban kezdett ásatásokat Qantara, Habuwa, Pelusium, Tel Al-Makhzan, Qasserout és Qalat Al-Tina térségében. 1990-91-ben elkezdődött az EAO és a Lille-i Egyetem közös projektje, majd a Régészeti Tanács (SCA) meghívására több külföldi régészcsoport is ásatásokat folytatott. Eddig ötvennél több régészeti lelőhelyet sikerült azonosítani és feltárni. A munkálatok során erődítmények, citadellák, templomok, amfiteátrumok, fürdők kerültek elő, és lassan formálódni kezdett az az elképzelés, hogy a Hórusz utat a feltárások után turisztikai célokra is felhasználják. A térség magyar szempontból is érdekes, hiszen hamarosan egy hazai régészeti expedíció indul a Hórusz-hadiút egyik állomásához.

Tel Al-Farama (Pelusium), valamint a szomszédos Tel Al-Makhzan és Kanais település együttesen alkotják Nagy Pelusiumot. Amikor 1991-ben az ásatások elkezdődtek, a területet felosztották az egyiptomi, svájci, kanadai és angol régészcsoportok között. Az egyiptomi szakemberek az ókori kikötőnél, az amfiteátrumnál és a bizánci templom körül folytattak ásatásokat.

A Hórusz utat később keresztény zarándokok is használták, ezért az út mentén, Rafahtól Pelusiumig, keresztény templomokat is építettek. A legnagyobbat Aba Maques, a Diocletianus által szervezett keresztényüldözések egyik mártírja tiszteletére emelték.