Gladiátorokért rajonghatott a savariai polgár

Hamvak, urnák, leletek

A római kori temetési rítus a császárkor első két évszázadában alapvetően a hamvasztás volt, de nem kizárólagos jelleggel. Ezt tükrözik Savaria északi temetőjének sírjai is: a 91 sírból 80 hamvasztásos rítusú, 11 pedig földbe temetés (csontvázas sír). A hamvasztás során a kenőcsökkel bekent, lepelbe csavart holttestet a mellékletekkel együtt a máglyára helyezték, majd további kenőcsöket, olajokat öntve a máglyára, meggyújtották. Ezek elősegítették az égést, és némileg ellensúlyozták a kellemetlen szagokat is. A máglya leégése után a hamvakat, vagyis az apró, legfeljebb 4-5 cm nagyságú, kalcinált csontdarabkákat a hozzátartozók kigyűjtötték.

A halotthamvasztás történhetett központi hamvasztóhelyen (ún. ustrina), vagy a megásott sírgödör fölött, ezt bustumnak hívjuk. A bustumok téglalap alakú, lejtős vagy függőleges falú gödrök, amelyeknek az oldalfalai vastagon átégtek. Az ustrinán történt hamvasztás után az összegyűjtött maradványokat valamilyen (általában kerámia, ritkán üveg, kő vagy fém, esetleg szerves anyagból készült) edényben a temető egy másik helyén megásott sírgödörben helyezték el. Bustum-temetkezés esetén a hamvasztás helyszíne és a sírgödör egy helyen volt. A sírgödör fölött építették meg a máglyát, amely így alulról huzatot kapván gyorsabban égett, a sírgödör pedig megkönnyítette a halott csontmaradványainak a kigyűjtését.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

Savaria esetében a hamvasztásos sírok között többségben vannak az urnás temetkezések. Az urnák közül kiemelkedik egy üvegből készült darab, amelybe a kiválogatott és gondosan megmosott csontmaradványokon kívül két kis illatszeres üvegedényt tettek, az urna mellett pedig egy üvegpalack került elő. A teljes épségben fennmaradt üveget ólomlemezzel pecsételték le, amely évezredeken át megvédte a hamvakat. A temetkezés, és maga az üvegurna az elhunyt gazdagságára utal. A többi kerámiából készült nagyméretű edényre fedőt helyeztek. Az urnák mellé vagy fölé pedig a temetési szertartás során mellékleteket tettek.

A római korban gyakori, de a most feltárt temetőrészletben ritka sírfajta az, amikor a kerek vagy ovális sírgödörbe beleöntötték a máglya maradványaival kevert hamvakat, és további mellékleteket helyeztek rájuk. A gödörbe helyezés után előfordult, hogy téglából vagy kőből készült kis építményt emeltek a sír fölé. A hamvakat (urnában vagy anélkül) olykor a mellékletekkel együtt téglalapokból megépített, földbe mélyített téglaládákba helyezték. Ezek a sírok általában gazdagabbak, jóval több mellékletet helyeztek el bennük.

A sírok felszíni jelöléseinek (sírkő, fejfa) nem maradt nyoma, de minden bizonnyal voltak ilyenek. A halottal való kapcsolattartást, a túlvilágon történő táplálást szolgálta az a sír fölé helyezett kerámiacső, amelyet két kúpcserépből állítottak össze. Szintén a túlvilágról alkotott elképzeléseket mutatja az egyik kerámiaurna oldalába vágott ún. léleklyuk.

A sírgödrökbe a temetési szertartás során edényeket helyeztek. Néha a halott személyes tárgyait is a sírba tették, de a hozzátartozók búcsúajándékot is hagyhattak. A szombathelyi sírokból előkerült leletanyag rendkívül gazdag: játékok (csont dobókockák, játékkorongok), ékszerek (borostyánból készült gyűrűk és gyöngyök, fülbevalók, gyűrűk, gemmák, karperecek), viseleti tárgyak (bronz fibulák, díszített csont hajtűk), ezüstözött bronztükrök, vaskések, terrakotta mécsesek és bronzpénzek gazdagították a kutatást.

1. Nem dúlták fel sírrablók
2. Hamvak, urnák, leletek
3. Gladiátorok a bicskák nyelén