56-os menekültek Jugoszláviában

A titóvillától a szövetkezeti befogadóotthonig

A jugoszláv kormány eleinte rokonszenvezett a forradalommal, vélhetőleg ezért választotta sok menekült úti céljául déli szomszédunkat. Október 25-e után sorra érkeztek a konvojok, kamionok, leggyakrabban Szegedről, Szentesről és Kecskemétről, leginkább üzemanyagért, de nem volt ritka az sem, hogy cukrot vagy élesztőt vittek át a határon nagy mennyiségben. A jugoszláv kormány ingyen adott mindent, és három embert is megbízott az ügyben, hogy az anyaországi magyarok számára fennakadás nélkül történjék a hiánycikkek átadása: Barát Károlyt, Kamenko Dusant és Mernyák Ferencet, Szabadka alelnökét.

Horgos, Kárász kastély

A menekülteket elszállásoló 9 tábor igazgatásával megbízott Barát Károlyt még a forradalom ideje alatt magához hívatta Marusic Stipan, Szabadka város elnöke s Palicsra küldte, a pártbizottsági épületbe, az ún. "titóvillába", hogy ott fogadjon tizennyolc ÁVÓ-s tisztet. A forradalom elől menekült belügyesek között dr. Vörös Balogh István, Csongrád megye rendőrkapitánya volt a legrangosabb. Ottlétük idején Barát lett a parancsnokuk, majd november 4-én este, a forradalom leverésekor visszatértek Magyarországra.

Királyhalom, Zsiga-telep

November 4-e után menekültek egész áradata indult meg Jugoszlávia felé. A menekültek elszállásolását Barát Károlyra bízták, részben, mert már az ÁVÓ-sokat is ő igazgatta, részben pedig azért, mert kultúrotthonok, mozik, szövetségek igazgatója volt. Baráték összesen kilenc táborban mintegy 5000-5500 embert szállásoltak el. Ezt a kilenc tábort három településen hozták létre: Hajdúkovón, Supjákon és Bácsszöllősön. A Hajdúkovói Szövetséghez négy befogadóotthon tartozott: a "Kastély", az "Iskola", a "Kistelep" és a "Szövetkezeti otthon". Supjákon, pontosabban Supják külvárosában, Noszán, egyetlen befogadóotthont hoztak létre, az "Iskolát"; míg a Bácsszöllősi Szövetséghez szintén négy befogadóotthon tartozott: a "Szövetkezeti otthon", az "Iskola" és a két épületből álló "Zsiga-telep".

Az összes tábori épület a vinogradi termelőszövetkezeté volt, amelyet a szövetkezet emberei mellett egy-egy rendőr vigyázott, illetve két szabadkai orvos is látogatta a menekülteket. A táborokban egész nap western-filmeket vetítettek, mert a menekültek csak azokat voltak hajlandók megnézni. A környező falvak lakossága a menekülteket meghívhatta magához ebédre, beszélgetésre. A táborlakók a katonaságtól kaptak szalmát, s ezen megpihenhettek. A menekülttáborokban lakóknak dolgozni is kellett.

Krivja

A befogadóotthonokban elszállásolt mintegy 5000-5500 személy állandó mozgásban volt: naponta érkeztek és naponta mentek is el emberek. A nők, férfiak, családosok külön szállást kaptak. A magyarországi menekültek közül a zsidókat nem vették nyilvántartásba, és nem is szállásolták el ezekben a szövetkezeti otthonokban - róluk a szabadkai zsidóság külön gondoskodott.

1956 decemberére fűtési okok miatt megszüntették a táborokat. Akiknek decemberig nem sikerült sehova sem menniük, azokat Szerbiába helyezték át (Mataruska Banja, Vrnjacka Banja stb.), saját beleegyezésük nélkül azonban senkit nem vihettek el.

1. A titóvillától a szövetkezeti befogadóotthonig
2. A menekülttábor mindennapjai
3. A menekülések személyes történetei