Megoldották a fejetlen légiósok rejtélyét

Az hamarosan kiderült, hogy a holttestek az i.sz. III. században kerültek a földbe. Abban az időben Yorkot még Eburacumnak nevezték és a `barbár` kaledónok ellen hadakozó Septimus Severus római császár légióinak főhadiszállása volt. A maradványok alapján állapították meg, hogy az akkori időkhöz képest magas teremtű, 174 cm-t meghaladó magasságú emberek voltak, erős fizikumúak, 20 és 45 év közöttiek. Fogzománcuk pedig elárulta, hogy a birodalom legkülönbözőbb részeiből jöttek.

A kutatók nem tudják, ha a csontvázak légiósok lehettek, akkor miért vágták le a fejüket. Egyesek szerint ez talán egy pogány szertartás része lehetett. A rómaiak ugyanis úgy hitték, hogy a fej leválasztása olyan mágikus erőt szabadít fel, amely megkönnyíti a halott átjutását a másvilágra, ugyanakkor nem térhet fej nélkül vissza, hogy az élőket zaklassa. Ezt a feltételezést azonban elvetették, miután a fejnek a törzstől való elválasztása nem rituális módon, egyetlen éles pengével történt, hanem brutális csapásokkal, amelyek a nyakcsontokat is összetörték.

A történészek ezután a múlt eseményeiben keresték a megoldást, és úgy tűnik, meg is találták. Septimus Severus Eburacumba elvitte két fiát, Caracallát és Getát is. A két fiúról Cassius Dio ókori történetíró igen negatív képet festett, szerinte a fiúk tivornyáztak, szórták a birodalom pénzét, és bár egyformák voltak, állandóan rivalizáltak. Apjuk halála után ez a római birodalomért folyó háborúvá fajult köztük. Caracalla megölte Getát és a történészek szerint nem kímélte annak híveit, így a harminc légióst sem. A fejek levágatásával és a lábak közé elhelyezésével holtukban is meg akarta alázni a testvéréhez húzókat.

Anthony Birkley professzor, Septimus Severus életrajzírója úgy gondolja, hogy a többi 26 között ott volt Castor, a császár kamarása, Euhodos is, aki megpróbálta a testvéreket összebékíteni, valamint az udvari orvos is, aki Caracalla kérését megtagadva, nem volt hajlandó megmérgezni Septimus Severust.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)