185 éve született Baudelaire

Vénuszok bűvöletében

1844-ben, miután pénze csaknem elfogyott, családja gyámság alá helyezte, s az örökség maradékából a költőnek csak havi járadékot juttattak. Baudelaire-t bántotta, hogy anyja is hozzájárult ehhez az intézkedéshez, s keserűségét mélyítette, hogy saját írói tehetségében is kételkedni kezdett. Bizonyítékul, hogy íróként is meg tud élni, könyv alakban kiadta az 1845-ös szalonról szóló képzőművészeti kritikáit, s versei is megjelentek egyes folyóiratokban. 1847-ben látott napvilágot egyetlen regénye, az önéletrajzi La Fanfarlo. 1848-ban fehér munkászubbonyban és cilinderben, fegyverrel a kézben állt a barikádokon, ám igazán jelentős szerepet nem játszott.

A forradalom után neve egyre inkább ismertté vált, elsősorban szakszerű művészeti kritikái révén. 1852 elején fedezte fel Edgar Allan Poe írásait, s azonnal nekilátott lefordításuknak. 1865-ig készítette ezeket a fordításokat és közben több cikket is megjelentetett róluk. 1852-ben - egy időre - szakított Jeanne Duvallal, s érdeklődése az ismert szépség, Aglaé Sabatier felé fordult, aki a Fehér Vénusz című ciklus ihletője lett. 1854-ben Marie Daubrun színésznő szerelme igézte meg a költőt, így született a Zöldszemű Vénusz ciklusa. 1855-ben a Revue des Deux Mondes leközölte egy 18 darabból álló válogatását, amelynek megjelenése után sokan obszcenitással vádolták.

1857-ben jelent meg A romlás virágai, amelynek újdonsága a hagyományos versformák és a merőben új témakezelések, kifejezések, nyelvi fordulatok egysége volt. "Beleírtam ebbe az iszonyatos könyvbe minden gondolatom és gyűlöletem, beleírtam a szívem és a vallásom" - vallotta Baudelaire. Ám a bíróság nem értékelte a művészi őszinteséget, s "a közerkölcs megsértéséért" pénzbüntetésre ítélték a szerzőt és a kiadót, s kötelezték őket hét vers kivételére. Baudelaire-t megviselte a kötet kedvezőtlen fogadtatása, ám írói pályája nem tört meg.

Továbbra is írta kritikáit és prózaverseit, amelyeket a Párizsi spleen című gyűjtemény darabjainak szánt. 1860-ban A mesterséges mennyországok címmel két tanulmánya is megjelent a hasis és az ópium hatásáról. 1864-ben Belgiumba utazott, ahol előadások révén próbált anyagilag és szellemileg helyreállni, sikertelenül. 1866-ban Namurben szélütés érte, visszaszállították Párizsba - ott halt meg édesanyja karjai között 1867. augusztus 31-én.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)

1. Lázadás és egzotikum
2. Vénuszok bűvöletében