Mozart titokzatos halála

Az utolsó mű: a Requiem

Niemetschek 1798-ban írott életrajzában - ez volt a legkorábbi Mozart-életrajz - leírja azt a különleges, titokzatos történetet, amelyet Konstanze a Requiem keletkezésével kapcsolatban mesélt. (Ezt az elbeszélést közli Nissen is, Constanze második férje, így tehát ezt tekinthetjük a `hivatalos` változatnak.) Mozart már elkészült A varázsfuvola legnagyobb részével, amikor - röviddel a augusztus-szeptemberi koronázási ünnepségek előtt - egy ismeretlen küldönctől aláírás nélküli levelet kapott. A levél azt a kérdést tartalmazta, vajon elvállalná-e Mozart, hogy egy halotti misét írjon, s ha igen, mennyit kér érte és mennyi időn belül tudná elkészíteni? Az egyházzene mindig is vonzotta a zeneszerzőt, így igent mondott. A küldönc hamarosan újból megjelent a kikötött fizettséggel, és közölte Mozarttal, nincs értelme fáradoznia azon, hogy a megrendelő személye után kutakodjék, mert úgyis kárbaveszett fáradság volna.

Az Allgemeine Musikalische Zeitung 1798. decemberi számában ezt olvashatjuk: "Mozartnak (az igazat megvallva) most már meggyőződésévé vált, hogy e nemes megjelenésű férfiú egészen különleges ember, aki szorosabb kapcsolatban áll a túlvilággal, akit talán azért küldtek, hogy tudtára adja közelgő halálát. Ezért elhatározta, hogy méltó emléket állít saját nevének."

A cikk talán túloz, de Nissentől tudjuk, hogy Mozart komponálás közben egyre többet foglalkozott a halál gondolatával, és ahogy rosszabodott az állapota, egyre bizonyosabbá vált számára, hogy saját halotti miséjét írja. Constanze még egy időre el is vette tőle a partitúrát, mert úgy érezte ez a munka támadta meg egészségét. Valószínűleg október 8 és november 20-a között dolgozott a darabon, megdöbbentő, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ennyi zenét írjon. Nem a liturgia sorrendjében dolgozott, ezért maradhatott befejezetlen az Offertorium előtt a Lacrimosa, ebből mindössze nyolc ütemnyi vázlat készült el (valószínűleg ez volt az utolsó zene, melyet Mozart komponált).

Noha a darabot Mozart már nem fejezhette be teljes egészében, vázlatai és utasításai alapján tanítványai, Eybler és Süβmayr megtették helyette. A megrendelő kilétére hamarosan fény derült, Walsegg gróf - aki szenvedélyesen szerette a zenét, és jó néhány komponistától rendelt műveket, melyeket úgy adatott elő zenészeivel, mint saját kompozícióit - a Requiemmel szeretett volna emlékművet állítani fiatalon elhunyt, imádott feleségének.

1. Egy zeneszerző búcsúja: a Don Giovanni
2. Az utolsó mű: a Requiem
3. A zeneszerző titokzatos halála