Churchill mégsem egy bunkerből figyelte a D-nap előkészítését

A brit és kanadai katonai naplók, valamint hivatalos feljegyzések éveken át tartó elemzése alapján az angliai Poole-ban élő kutató megállapította, hogy Winston Churchill sosem állt a Fort Henry megfigyelőablakánál. A helyi és népszerű irodalomban – részben Rodney Legg 1990-ben megjelent "Dorset at War" című könyvére visszavezethetően – elterjedt történet alapja az a tény, hogy a szövetséges vezetők 1940 és 1944 között valóban megfordultak a környéken.

Churchill 1940 júliusában a német invázió elleni védekezés kiépítését ellenőrizte Studlandben, míg Eisenhower és Omar Bradley tábornok 1944 áprilisában az amerikai csapatoknál tettek látogatást a szomszédos Swanage-ben, de a bunkerhez nem mentek el.

A levéltári források szerint VI. György brit uralkodó valóban járt a Fort Henry-ben, ám egy másik időpontban: 1944. február 12-én Bernard Montgomery tábornok társaságában a „Savvy” fedőnevű kanadai hadgyakorlatot tekintette meg, amelynek célja a hadihajókról támogatott tüzérségi partraszállás tesztelése volt.

Ezzel szemben az áprilisi „Smash” hadművelet – amelynek során az úszóképes kétéltű tankokat először vetették be a gyakorlatban – szintén magas rangú tisztek (így Montgomery tábornok) megfigyelése mellett zajlott, de a király, Churchill és Eisenhower nélkül. A kutató szerint a tévedés oka, hogy e történelmi személyiségek sűrűn látogatták a stratégiai fontosságú dél-angliai régiót, és a különböző időpontokban tett utazások az emlékezetben és a népszerű történetírásban összemosódtak az úszó tankok bevetésének látványos akciójával.

A dorseti tengerpart a szövetségesek normandiai partraszállásának egyik legfontosabb teszthelyszíne volt. A Fort Henry bunkert 1943 őszén a kanadai királyi mérnökök építették, eredetileg a „Pirate” hadművelet – az első nagyszabású, éles lövészettel egybekötött inváziós próba – biztonságos megfigyelésére a katonai vezérkar számára.

Dunbabin kutatása egy másik közkeletű mítoszt is eloszlatott: a területet nem azért választották a gyakorlatok helyszínéül, mert domborzata hasonlított volna a francia partvidékre. A hivatalos iratok szerint Studland egyszerűen az egyetlen olyan, megfelelő méretű lakatlan partszakasz volt Portsmouth, Poole és Portland kikötőinek közelében, ahol a titkos manővereket biztonságosan el lehetett végezni. A kiképzés alatt álló kanadai csapatok és a brit tisztek feljegyzései szerint a terület valójában egyáltalán nem hasonlított a normandiai partokra: mocsaras volt, a katonai járművek pedig folyamatosan elakadtak a homokdűnékben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye