Az igazi Trónok harca – az Anarchia évei a 12. századi Angliában
2017. február 13. 11:40
Korábban
A véres 15 esztendő
Matild és Róbert seregei 1139 augusztusában szálltak partra Angliában és sikeresen az uralmuk alá hajtották Cornwallt, Dél-Walest, illetve Bristol és Gloucester környékét. Mindeközben Matild férje, Gottfried Normandiában szállt szembe az Istvánhoz hű nagyurakkal. Hadjáratukat kezdetben siker koronázta, sőt a Lincoln mellett vívott ütközetben még magát Istvánt is sikerült fogságba ejteniük. Matild így győzelme biztos tudatában vonulhatott London felé. Közvetlenül a koronázása előtt azonban lázadás tört ki a fővárosban, ami visszavonulásra késztette a trónkövetelőket. A visszavonulás során azonban Róbert az István-pártiak fogságába esett, akik így kiszabadíthatták királyukat egy fogolycsere útján. A kezdeti küzdelmek így egyik fél számára sem hozták meg a remélt sikert, ellenben közel másfél évtizedre teljesen szétszakították Angliát.
Oliver Creighton, az Anarchia korának környezeti hatásait vizsgáló angol kutatócsoport vezetője elmondta, hogy a középkor háborúit nem a nagy létszámú hadseregek nyílt összecsapásai, hanem sokkal inkább a taktikai hadviselés, az ellenfél ellátását biztosító mezőgazdasági területek elpusztítása és a várostromok határozták meg – olvashatjuk a Guardian cikkében. Bár ezeket talán nem gondolnánk olyan látványosnak, mint egy-egy filmvásznon látható hatalmas csatajelenetet, de hatásuk sokkal maradandóbb lehetett. Nem volt ez másképp Matild és István polgárháborújába esetében sem, amely örökre átformálta Anglia tájait.
Az állandósuló háborús állapotok miatt a kisebb településeket fallal vették körül, a birtokosok pedig gyakran a földbe ásták korábban felhalmozott vagyonukat. A templomokat is megerősítették, sőt a herefordi katedrális tornyába még katapultokat is helyeztek. Korabeli krónikák szerint a Cambridge-től északra fekvő Ely környéke valóságos sivataggá változott, miután a város püspöke Matild oldalára állva belerángatta a települést a pusztító háborúba. Míg korábban a nemesfémek kitermelése és a pénzverés királyi monopóliumnak számítottak, a nagyobb földesurak és püspökök ekkoriban sorra nyitották az újabb és újabb bányákat és pénzverdéket. Az ellenség visszaszorítására pedig várak egész hálózata épült ki szerte a királyságban.
A hosszúra nyúlt „állóháborúban” végül nem a csatatéren következett be a döntő fordulat. Hasonlóan a Trónok harca egyik szereplőjének sorsához, Blois-i István egyetlen fia, Eustace 1153-ban egy lakoma alkalmával megfulladt a torkán akadt ételtől. Ugyan a korban sokan mérgezést gyanítottak a trónörökös halála mögött, a White ship elsüllyedésével szemben ez a tragédia békét hozott Anglia számára. István – örökös híjában – hajlandó volt kiegyezni Matilddal. Megállapodásuk értelmében István megtarthatta trónját, trónörökössé viszont Matild fiát tették meg. Az 1154-ben trónralépő II. Henrik új virágkort hozott a sok sebből vérző országnak és uralkodása alatt kiterjesztette az angol királyok fennhatóságát a mai Nyugat-Franciaországra is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Titokzatos gáztámadások tartották rettegésben az amerikai kisvárost 16:05
- Névtelenül jelentette meg könyvét a Frankenstein szerzője, Mary Shelley 15:08
- Az ellentmondásos Indira Gandhi 10:35
- Hét elképesztően rút uralkodó a történelemből 09:50
- Megdöbbentő kegyetlenséggel üldözte Caraffa a felségárulással vádolt pártütőket 09:05
- A történelem első slágere volt Johann Strauss Kék Duna keringője tegnap
- Az első világháború árnyékában: Fosztogatás és rekvirálás az északkeleti hadszíntéren tegnap
- Roosevelt elnök jámborságára volt szükség a teddy maci megszületéséhez tegnap
