A valódi „utolsó szamuráj” egy gazdagon kitüntetett francia tüzértiszt volt
2020. augusztus 27. 17:33 Múlt-kor
Korábban
A kitartó európai
A harcok kibontakozásával a külpolitikai helyzet is megváltozott: a Japánnal kapcsolatban álló nagyhatalmak – köztük Franciaország is – semlegességet fogadott a belháborúban, a császár pedig azt parancsolta meg, hogy a francia tanácsadók térjenek haza, és ne segítsék ellenségeit.
A kontingens tagjainak többsége így is tett, azonban Brunet és néhány társa (Arthur Fortant, Jean Martin, André Cazeneuve és François Bouffier) úgy döntött, marad, és harcol a Tokugava-klán és a sóguni államapparátus, a bakufu oldalán.
Döntésük pontos háttere máig nem ismert – Brunet gondolataira csupán egyetlen, magának III. Napóleon császárnak címzett leveléből következtethet az utókor:

„A forradalom arra kényszeríti a Katonai Missziót, hogy visszatérjen Franciaországba. Egyedül maradok itt, egyedül akarom folytatni, új feltételek mellett, az eredményeket, amelyeket a Misszió elért, az Északi Párttal együtt, amely a Japánban Franciaország számára kedvezőbb párt. Hamarosan reakció veszi kezdetét, ás az Észak Daimjói engem kértek fel arra, hogy legyek ennek a lelke. A felkérést elfogadtam, mert ezer japán tiszt és altiszt, azaz tanítványaink segítségével irányítani tudom a Konföderáció 50 000 emberét.”
Brunet tehát végső soron azzal magyarázta kitartását uralkodójának, hogy Franciaország számára az a kívánatos, ha a sógun és a bakufu uralja továbbra is a szigetországot. Brunet korábban is hősiesnek mutatkozó személyisége alapján az is könnyen elképzelhető, hogy nagy hatással volt rá a Tokugava-klán szamurájainak harci szelleme, és kötelességének érezte megsegítésüket.
Bármi is járt a francia tüzértiszt fejében, ezt követően valódi veszélyben volt, és semmiféle védelemre nem számíthatott a francia állam részéről.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Drograzzia során került elő egy ellopott Picasso-festmény 10:14
- A brit kapitulációt rögzítő Washington-levelet mutatnak be Londonban 09:23
- Lehetséges Artemisz-szobor töredékére bukkantak Bulgáriában 08:36
- Ismeretlen Szent Ágoston-prédikációkra bukkantak egy középkori kéziratban 08:11
- Krasznahorkai László is ott lesz Európa új irodalmi fesztiválján 06:51
- Online is kutathatóvá váltak Liszt Ferenc magánlevelei és naplói tegnap
- Érintetlen késő ókori szarkofágot nyitottak fel Horvátországban tegnap
- Savinio-idézet került egy milánói múzeum falára tegnap
















