A skót nemzeti étel történetét majdnem annyi rejtély övezi, mint a Loch Ness-i szörnyet

2022. február 2. 15:50 Múlt-kor

Korábban

Skóttá válni

Miképpen vált tehát a haggis skóttá, és mit mond ez el a skót identitás kialakulásáról? Érdekes módon először nem a skótok, hanem az angolok azonosították a haggist Skóciával, amire két külön okuk is volt.

Az első a fogyasztási szokások megváltozása: ahogy a mezőgazdasági forradalom nyomán a termelékenység megugrott, és egyre szélesebb körben egyre jobb minőségű táplálék vált elérhetővé, a 17. századi angol étkezés is gyökeresen átalakult. Ennek egyik következménye a belsőségek használatának visszaesése volt. Bár továbbra is fogyasztották, különösen a szegényebb rétegek, többé nem bírtak korábbi fontosságukkal, és így a haggishez hasonló ételek is háttérbe szorultak.

Skóciában viszont pont ellentétes folyamat zajlott: a késői 17. század a gazdasági visszaesés időszaka volt. Hét évnyi éhínséget követően egy átgondolatlan próbálkozás egy karib-tengeri (!) skót kolónia létesítésére pusztító összeomlást idézett elő.

Az 1707-es skót egyesülési törvény után a helyzet javulásnak indult, de a hatást nem mindenki érezte egyformán. Bár a földbirtokosok bevételei jelentős növekedésnek indultak a bekerítések és a modern földművelési technológiák hatására, sok szegényebb bérlő – akiknek bérleti díját mind sűrűbben határozták meg árveréseken – elvesztette otthonát a mezőgazdaság kereskedelmi alapokra helyezése miatt.

Föld és megélhetés híján életkörülményeik gyors hanyatlásnak indultak, ami a haggis népszerűségét is növelte. Mivel hozzávalói mind olcsóak voltak, a legszegényebbek is megengedhették maguknak: így, miközben a haggis a 18. század közepére gyakorlatilag eltűnt Angliából, Skóciában egyre jobban elterjedt.

A másik, még fontosabb ok politikai természetű volt. A 18. század első felében az immár Egyesült Királyságot a jakobita felkelések rázták meg, amelyekben a trónfosztott II. Jakab király leszármazottai próbálták visszaszerezni a koronát; mindhárom jelentősebb felkelés legalább részben Skóciából indult. Bár mindet leverték, a felkelések rossz szájízt és a skótok iránti mélységes neheztelést hagytak maguk után az angolok között.

Az előkelő származású skótokat ugyan szívesen fogadták köreikben, és a skót katonákat is megbecsülték, de a legtöbb skótra – különösen a felföldiekre – leplezetlen megvetéssel tekintettek. Vitriolos újságcikkek és a skótokat istentelen barbárokként ábrázoló karikatúrák jelentek meg. Mivel a táplálkozás és a jellem között szoros összefüggést feltételeztek, kosztjuk szegényességével a skót nép férfiasságán – sőt, emberi mivoltán – gúnyolódtak. A talán legismertebb példa Samuel Johnson híres 1755-ös szótárából származik, ahol a zabot így írta le: „Gabona, amelyet Angliában általában a lovaknak adnak, de Skóciában a népet táplálja.”

előző oldal következő oldal 3 / 4