A DNS károsítása nélkül végezhető el az ősi csontok CT-vizsgálata

Fotó: Pexels/cottonbro studio

A paleogenetikai kutatások legértékesebb célpontjává az elmúlt évtizedben a koponyaalapban található, rendkívül sűrű sziklacsont (és a benne lévő csiga) vált, mivel ez a szerkezet őrzi meg a legjobb minőségben a DNS-t az évezredek során. A mintavétel – azaz a csont fúrása és porítása – azonban visszafordíthatatlan fizikai roncsolással jár, megsemmisítve a csont belső morfológiáját, amely pedig az evolúciós és populációtörténeti kutatások kulcsfontosságú forrása.

Bár a sziklacsontok háromdimenziós, nagy felbontású digitális modelljét µCT-szkenneléssel meg lehetne őrizni a fúrás előtt, a genetikusok eddig vonakodtak ettől a módszertől, tartva attól, hogy a szkennelés során használt ionizáló röntgensugárzás károsítja vagy degradálja az amúgy is törékeny ősi DNS-t.

Az argentin kutatócsoport 93 dél-amerikai, a középső és késő holocén korból (6000-200 évvel ezelőttről) származó régészeti sziklacsontot vizsgált meg. A minták közül ötvenet µCT-vel szkenneltek a molekuláris elemzés előtt, míg 43 minta szkennelés nélkül került a laboratóriumba. A hat standard DNS-minőségi paraméter – köztük az endogén (eredeti) DNS-tartalom, a leolvasási hossz és a hitelességet igazoló citozin deaminációs mintázatok – összehasonlítása nem mutatott statisztikailag szignifikáns eltérést a két csoport között.

A szkennelés tehát a hagyományos, csökkentett sugárterhelésű paraméterek mellett biztonságosan alkalmazható. A kutatók ennek fényében egy új, ötlépcsős eljárásrendet javasolnak, amelynek értelmében a pótolhatatlan emberi maradványokon a pusztító genetikai mintavételezést minden esetben kötelező 3D-s szkennelésnek és digitális archiválásnak kell megelőznie.

A "sziklacsontláz" etikai dilemmái

A kutatás a modern archeogenetika egyik legnagyobb és legsürgetőbb válságára, az úgynevezett „sziklacsontlázra” reagál. Az elmúlt évtizedben – főként a genomika forradalmi fejlődésének és a szekvenálási költségek drasztikus csökkenésének köszönhetően – világszerte több mint tízezer ősi emberi genomot határoztak meg. Az ehhez szükséges mintavételek túlnyomó többségét (egyes adatbázisok szerint az esetek 96 százalékában) kizárólag a sziklacsontból végezték.

Ez az ipari méretű, sokszor redundáns adatgyűjtés súlyos etikai aggályokat vet fel. A jelenlegi aszimmetrikus tudományos struktúrában a jól finanszírozott észak-amerikai és európai laboratóriumok tömegesen roncsolják szét a fejlődő országokból származó pótolhatatlan ősi maradványokat. A CT-szkennelés elmaradása azt jelenti, hogy miközben a genetikusok kinyerik a populációtörténeti és rokonsági adatokat, örökre megsemmisítik a koponya belső anatómiáját, megakadályozva a későbbi antropológiai, morfológiai vagy evolúciós biológiai kutatásokat.

Lumila Paula Menéndez kutatása tudományosan cáfolja a szkennelés mellőzésének eddigi hivatkozási alapját (a DNS-károsodás mítoszát), így az archeogenetikai kutatások jövőbeli protokolljaiban immár indokolatlan és szakmailag etikátlan a leletek előzetes digitális archiválásának elutasítása.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona